Az én drága kutyuskáim

Ma mesélni fogok.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kutyatulajdonos gazdi. Nevezzük az egyszerűség kedvéért Petikének, ha már rólam van szó. Volt ennek a gazdinak két világszép kerge kutyusa. Az egyik fekete a másik barna, de ennek a történet szempontjából semmi jelentősége, hiszen mindketten kergék voltak. Nos, ezek a kutyuskák rendszerint bolti eledeleken éltek. Kaptak száraz kutyaeledelt, kutyaszalámit, meg kutyakonzervet (mely, nevével ellentétben nem kutyából készült, hanem 1-4% állati eredetű franctudjamiből, meg egy rakat jobbhanemtudodmiből). 

Petikénél tapasztaltabb kutyatulajdonosok mondták, hogy érdemes lenne feldobni a menüt valamivel, mert a kutya is érző lény, és kell neki a változatosság. Elment hát a Petike a henteshez, és kért tőle valamit nagytestű kutyák számára. A hentes, mert jó szándékú volt, adott is Petikének 6 nagy csontot. Lelkére kötötte, hogy jól főzze meg és a levét se öntse ki. 

Petike boldogan hazavitte a csontot, és jól megfőzte. Amikor elkészült, a csontokat igazságosan elosztotta a négylábúak közt. A barna tányérjába is került 3, és a feketéébe is. 

A kutyák boldogan vetették magukat a koncra. A barna kivette az egyik csontot és boldogan elkezdte rágni. A fekete kicsit fifikásabb volt. Kivette az első csontot, és elásta a kert végében.  Majd a másodikat is, majd a harmadikat is. Közben a barna boldogan játszott az első nagy csontocskájával.

Szegény fekete csont nélkül maradt, de feltalálta magát! Az igazságosság nevében kilopta az egyik csontot a barna tálkájából, és azt is elásta. Majd az egyenlőség nevében kilopta az utolsót is, persze azt is elásta. A barna közben még mindig nyugodtan csámcsogott az utolsó csonton. Ami persze a fekete számára elviselhetetlen volt. Szépen annak rendje és módja szerint úgy össze is verekedtek az utolsó csonton, hogy a gazdinak kellett szétválasztani őket. 

A kutyusmenü újabb frissítése 4 évvel később került újra napirendre. Addig zabálták tovább a bolti eledelt. Az én mesém is tovább tartott volna, ha a két kutya eszesebb lett volna.

Megjegyzések:

• Aki azt hiszi, hogy ez a bejegyzés a kutyatartási szokásaimról szól, az szamarabb a lónál. 
• A mese szereplői s az ellenzéki pártok elmúlt időszakbéli szarako szereplése közti mindennemű hasonlatosság csupán a véletlen műve. :)