4. eretnekség: Köz-Bay

Ez az eddigi legnagyobb tétel. Ebben tornyosul ki az eddigi eretnekségeim lényege.

A köz-Bay szót az közbeszerzés és az e-bay szavak összekombinálásával készítettem. Az alapötlet pedig a két fogalom összekombinálása, és igen egyszerű:

Minden állami tulajdonú vállalat és közület minden beszerzését egy e-bayhoz (vaterához) hasonlatos rendszeren keresztül kell, hogy ellássa. A rendszer a pénzforgalmat pedig kizárólag a NAV által felügyelt számlák közt végezheti!

Az egymondatos ötlet rengeteg kérdést vet fel. 

Kik árusíthatnak ezen a köz-Bay-en? Minden olyan vállalkozás, aki rendelkezik NAV által ellenőrzött számlával. Vagyis minden ma is létező formátumú vállalkozás, közület és minden ember is (akiket ügye a 2. eretnek húzással vállalkozóvá tettünk. Itt kicsit formálódik annak a húzásnak az értelme is)

Kik vásárolhatnak ezen a köz-Bay-en? Minden olyan vállalkozás, aki rendelkezik NAV által ellenőrzött számlával. Vagyis minden ma is létező formátumú vállalkozás, közület és minden ember is (ugye ez most kibővíti az állami kört, de azért kell, hogy mások is vásárolhassanak itt, hogy legyen elegendő tranzakció a rendszeren belül, hogy meg lehessen ítélni, minek mennyi az átlagos ára, illetve a visszajelzéseken keresztül az eladók megbízhatóságát)

Mit lehet venni a köz-Bayen? Az első időkben árút (pl. kréta) és egyszerűbb szolgáltatást (pl. 1 rendbeli mikuláskodás, 1 óra villanyszerelés, 1 nm vakolás), később az összetettebb tendereket is ide költöztetném (erről külön szeretnék írni, mert bonyolultabb). 

Hogyan lehet regisztrálni a köz-Bayre? Akinek van NAV-nál vezetett számlája, az automatikusan (vagy egy online gombnyomással)  ide is regisztrált.
Első gondolatként azt mondanám, hogy külföldi vállalkozások is egy ilyen implicit magyar alvállalkozáson keresztül kell, hogy kapcsolatba kerüljenek a magyar közületekkel, mert ellenkező esetben a rendszer lényege sérül.

Hogyan lehet árut / szolgáltatást feltölteni a köz-Bayre? Magánemberek akárcsak a veterára, ide is egyenként tölthetik fel. Webboltosok számára pedig kell legyen valami tömeges feltöltési interface.

A rendszer fontos eleme az átláthatóság / ellenőrizhetőség. Bizonyos erre hivatott hivatalok, és civil szervezetek ellenőrizhetik, hogy melyik hivatal, mikor mit mennyiért vásárolt. Szóval pl. az atlatszo.hu kaphat jogot arra, hogy az összes hivatal összes beszerzését analizálgassa. Megtudhatják pl. hogy mennyiért utazott / ebédelt valamely közjogi méltóság, amennyiben az a mi pénzünkön történt. Mennyiért vette ez vagy az iskola a krétát, miközben a kréta átlagos ára valamennyi volt a rendszerben. Az árak analízisét a beszerzések elindítása előtt a közhivatalnokok is kötelezően el kellene végezzék (sőt az analízishez segítséget is kérhetnének pl. valami erre tartott hivataltól vagy ezt felvállaló civil szervezettől), már csak azért is, mert a túl drágán való vásárlásért felelőssé tehetőek lennének! X% túlárazás felett már komoly szankciók járnának, a hírnév csorbulása mellett (mert van még magyar e hazában, akinek az is fontos). A lényeg, hogy az átláthatóság a rendszer alappillére (nem pedig esetleges kegy). A nem állami vállalkozások kereskedései természetesen csak az adóhatóság (esetleg bíróság) számára láthatóak.

Ebben a köz-Bay rendszerben az állam feladata a pénzek leosztása a közintézmények számára, és a pénznek elköltésének ellenőrzése.

Próbálom egy példával megvilágítani a dolgot: 

Ma divatos téma az oktatásügy. Lássuk hát, hogyan működne egy oktatási intézmény gazdaságilag EPP országában.

Az EPP-ről elnevezett iskola kap a nagy központi pénzosztásból 100 fabatkát a számlájára, az iskola alapítványa az 1 %-okból kap másik 100 fabatkát, és mondjuk valami szponzor cég vagy a szülők is bedobnak 100 fabatkát. Mindezen összegek az iskola NAV kontrollált számlájára kerülnek. Innen az iskola csak a köz-bayen keresztül vásárolhat. Tegyük fel, hogy szükség van egy kiló krétára, van az iskolának egy már nem használt fénymásológépe (modernizált iskola ez) és fel kell újítani az egyik budit.  A krétára rákeres az erre kiképzett kolléga, látja, hogy a jól bevált márka 1 és 2 fabatka közti áron érhető el. mivel megfontolt és óvatos, az 1 fabatkás melletti vásárlás gombra klikkel pöttyint (azt hiszem a klikket tartalmazó dolgokra allergiás szegény). A fénymásolót lefotózza, kiírja az adatait, meg hogy hány másolást mutat a számlálója. Majd betolja a köz-bay valet szolgáltatásba (itt a köz-bay rendszer automatikusan beárazza és meghirdeti a készüléket, amire simán lecsaphat pl. egy másik iskola vagy egy magángyűjtő). A budi felújítás miatt pedig meglátogatja a beszerzési tender indítása menüpontot. 

A Kovács 13 János Bt. Az állami ellenőrző intézet egyik beszerzési tenderét nyerte meg tavaly. Erre készített egy automatikus elemzést, ami napi rendszerességgel vizsgálja az adónkból finanszírozott intézmények túlárazott költéseit. Csodák - csodája, ma sem tűnik fel a listán az EPP-ről elnevezett iskola.

 

Megjegyzések:

• A nagyobb közbeszerzésekről  (tenderek) egy másik posztban írok.
• Kivételek persze lesznek. Pl a Hadügy az írószerbeszerzését a köz-Bayen kell, hogy intézze, de a tankot azért nem itt vesszük (először még nem).
• A módszer segítségével elkerülhetőek az olyan dolgok, mint pl: 
  http://gepnarancs.hu/2016/02/miert-ragaszkodnak-annyira-a-klik-hez/#.Vsn7k7TPzmy.facebook
  ergo az ötlet Magyarországon soha semmilyen formában nem valósulhat meg. Ha valamiben, ebben konszenzus lesz a tűz közelében ülök közt. 
• A valet szolgáltatás az e-bayen létezik! szíval nem mese, nem ámítás. http://www.ebay.com/s/valet

Vasárnapi boltzár, ami NEM szabad vasárnap, amit én érzek az egésszel kapcsolatban.

Annyian megírták a véleményüket a vasárnapi boltzárról, én se akarok kimaradni.

Én, mint kisember hétfőtől péntekig dolgozom, Szombaton meg iskolába járok, mert valamit tenni kell,  ami élteti a reményt, hogy egyszer majd kitörhetek a kisember létől, és kihúzhatom a kezemet a biliből, amibe mostanában még beleér. Ezeken a napokon reggel 7 körül elindulok, délután 6 körül hazaérek. Nekem vasárnap lenne kényelmes bevásárolni, nem a munka után, amikor fáradt vagyok, és másra sem vágyom mint játszani kicsit a 7 éves kisfiammal, aki 8-tól délután 4-ig rohadt az iskolában, és játszani akar apával. A béna boltzárral elvették tőlem azt a "játékot" is, hogy néha, vasárnap reggel internetes receptek és képek alapján a gyerekkel kitaláltuk, hogy milyen ételt merne megkóstolni, és elmentünk együtt beszerezni a hozzávalókat, együtt elkészítettük, a gyerek megtanult zöldséget hámozni, tésztát gyúrni, megismerte a fűszereket játékos formában. Gyerekkel persze háromszor annyi időbe telik minden, de jó szórakozás volt az egész családnak. A hétköznapba, amikor mindenki fáradt, házi feladatot kell csinálni, fürdeni, aludni ez nem fér bele. 

Hogy valami pozitívat is kiemeljek a botzár hatásai közül, érezhetően kevesebbet költöttünk élelmiszerre az elmúlt 1 évben. Az ok elég egyszerű: a nagy rohanásban egy csomó mindent elfelejtettünk, és mivel nincs idő nézelődni a polcok közt, ritkábban ficcennek be nem tervezett áruk a kosárba.

Átálltunk arra, hogy kb 2 hetente vásárolunk be, hétköznap meló után csak körbefutunk a legközelebbi hiperben, bedobáljuk ami kell, és húzunk haza pihenni. Csak akkor megyünk újra, ha nagyon kiürült a hűtő. Kenyeret pl. idén még egyszer sem vettünk. Helyette az asszony maga süti. A közelünkben kapható kenyereknél jobbat produkál.

A fentiekből látszik, hogy nem rajongok a boltzárárt. Ha rajtam múlt volna, nem lett volna.

Nekem nincsenek olyan ismerőseim, akik a kereskedelemben dolgoznak, így nem tudom megítélni, hogy az ő szempontjukból jó vagy rossz dolog-e a boltzár. Az interneten olvasható hírek alapján őket is megosztja a téma. Kb 8-9 hónapja amikor bevásároltunk, kicsit kifakadt a pénztáros, hogy mennyi pénzt kivettek a zsebéből. Elég egyértelműen tudtomra adta, hogy ő is az ellenzők közé tartozik, de simán lehet, hogy a szomszéd pénztárban robotoló hölgy meg nem.

Most alkalmazottként élek, de életem előző szakaszában kb. 10 évig vállalkozó voltam. Volt egy kis cégem, pár alkalmazottal. Magam is dolgoztam a munkáinkon, beszéltem a megrendelőkkel, ajánlatokat, szerződéseket és számlákat írtam, új munkatársakat kerestem, intéztem a cég ügyes bajos dolgait, gyűjtöttem a papírokat a könyvelőnek. Hipp-hopp elszaladt 13-15 óra a napból, és otthon még vártak a levelek a különböző hivataloktól, hogy a következő napokat is legyen mivel kitölteni. Időnként pedig rám is rám került a sor az adóhivatalnál, amikor berendelnek, hogy megbüntessenek valakinek a vélt vagy valós hibája miatt. Volt, hogy ez a valaki én voltam, volt, hogy a könyvelőm, volt, hogy az adóhivatal, de olyan is előfordult, hogy egy másik cég, akikhez semmi közünk, csak a rövid nevük megegyezik a mienkkel. A hivatalnak csak az volt a lényeg, hogy a büntetést ránk sózzák. Egyik alkalommal, amikor égbekiáltóan igazságtalannak éreztem az eljárást és rákérdeztem, hogy ezt most mégis miért kell, a következő választ kaptam:

"Aki ku**ának áll, ne csodálkozzon, ha b***ni viszik!"

Most vonatkoztassunk el kicsit attól, hogy Magyarországon az adóhivatal így áll a potenciális adócsalókhoz az adóalanyokhoz. Amikor vállalkozóvá válik valaki a mai Magyarországon, akkor bevállalja, hogy amíg a vállalkozása fel nem fut annyira, hogy a menedzsment vigye helyette, addig járhat úgy mint én, és a napi 13-15 óra güri után az adóhivatal még b***ni viszi! 
Hasonlóképp minden szakmának megvannak a maga hátulütői. Az autószerelő vállalta, hogy olajos lesz a keze, a kőműves tudja, hogy időnként fel kell vinni 4 téglát a negyedikre, a kereskedelmi dolgozó meg vállalta, hogy mindent megtesz a vevőért. Ha a vevő olyan, mint én, akkor azt kel megoldani, hogy a vevő tudjon vasárnap is vásárolni.
 
Nem ragoznám a témát, mert nekem semmi problémám a kereskedelmi dolgozókkal. Annál inkább van bajom annak a  "szakmának" a felkent művelőivel, akik a naiv énem szerint azt vállalták, hogy olyan törvényeket hoznak majd, hogy nekünk, az egyszerű hétköznapi embereknek (is) jó legyen. Vagy legalább átlagosan valamivel jobb. Persze a naiv énemet már én sem tudom komolyan venni! A reménykedő énem szerint azok ott fenn azért vannak, hogy valami kompromisszumos megoldást készítsenek, ami senkinek sem tökéletes, de amiben minden érdekelt kap valamit, amivel már ki tud egyezni. Sajnos egyre inkább azt látom, hogy a mai magyar rögvalóságban a kompromisszum az amolyan a kecske is megdöglik és a káposzta is megrothad stílusban valósul meg. A Rossz nyelvek szerint az ilyen esetekben mindig kiderül, hogy az egyik döntnök valami rokona épp temetkezési vállalkozást indított, a másik valami haverja meg a komposztáló bizniszben halmoz megmagyarázhatatlan módon sikert sikerre. Már csak az hiányzik, hogy mi kecskepárti vásárlók az adóhivatal stílusában osszuk ki a káposztapárti eladókat.

 Lássuk hogy nézne ki valami ilyesmi EPP országában:

Mondjuk felmerül az igény, hogy a kereskedelmi dolgozók számára a hétvégi pótlék - szabadnap vonalon kellene kompromisszumot találni. Nem érzem magam elég okosnak, hogy megmondjam, kinek hány szabad vasárnap járjon. De ötletelni tudok, és lazán indítanék valami olyannal, hogy havi 1. vasárnap +50% extra pénzt ér, a második +100%-ot, a harmadik +500%-ot, a negyedik meg elvehetetlen. Esetleg valami gyerektől függő faktort is vinnék a dologba. Sőt szabad szombatokat is adnék, mert a szombat az a nap, amikorra a családi programok jelentős részét szervezik. Felmérném, hogy mivel járna ez?

• A Boltnak el kellene döntenie, hogy ezen feltételek mellett hányszor tud kinyitni.  

• Nekem vásárlónak meg az eddiginél is kevesebb eladó és nyitva tartó pénztár lesz a kompromisszumos veszteségem vasárnaponként. vagy csak minden második Madaras Tecso lenne nyitva, és indulás előtt fél percet el kell töltenem az interneten, hogy megtudjam.mire számíthatok.
• Az is lehet, hogy egy csomó diák kevésbé adósodna el a diákhitelével, mert lenne biztos munkájuk hétvégére,  

Én ezt mindet elfogadható kompromisszumnak érzem, de nem az ÉN számít, hanem MI! Ez kéne legyen a képviseleti demokráciánk sarokköve! Nem szabad ráerőltetni az emberekre valamit még akkor sem, ha ÉN azt gondolom, hogy nekik az jó! Tehát a jót akarok tenni a kereskedelmi dolgozókkal jeligével ellátott ötletemet egy megfelelő gondolkodói csoport elé tárnám, és valahogy kialkudnánk, hogy menny az annyi, és milyen egyéb szabályokhoz kellene még hozzányúlni, hogy kerek legyen az egész.

Itt jön még egy lényeges lépés! Megkérdezném az érdekelteket, hogy hogyan fogadnák az ötletemet! Pl. ha lenne egy erre szakosodott cégem, akkor velük végeztetnék egy reprezentatív felmérést. És ha már elköltöttem egy rakat pénzt a felmérésre, akkor annak az eredményét figyelembe venném. És nem úgy, hogy ha mást mutat, mint amit kitaláltam, akkor titkosítom, mert a temetkezési komposztáló haverok ezt "sugalmazzák".  És itt van az a pont, amikor az ötlet simán elvetélhet. Simán lehet, hogy az érdekeltek nagy része a háta közepére sem kívánja az egészet.

 Jó hosszan körbeírtam a véleményemet, pedig a lényeget idézhettem volna pl. Hofitól is:

"A fejtől büdösödik a láb! Ja a lábfejtől!"

A vasárnapi mizéria számomra egy újabb megerősítés, hogy egymás savazása helyett odafenn kéne rendet rakni, elzavarni a temetkezési  komposztálók komáit és egy új szemléletű modern kormányzást kialakítani olyanokból, akiknek mi egyszerű emberek is számítunk.

A hibáink ereje

Most egy különös gondolatkör folyományaként jutott újra eszembe egy régi "bölcsesség". Amikor gyerek voltam, sokszor mondogatták a szüleim, tanáraim, hogy:

"Az okos a más kárából tanul, a hülye a sajátjából sem."

 

2006. május 26-án az Őszödi beszédként elhíresült szónoklatában ( bővebben lásd: https://hu.wikipedia.org/wiki/Őszödi_beszéd) Gyurcsány Ferenc bevallotta pártja hibáit. Egy politikus őszintén és kritikusan nyilatkozott önmagáról, pártjáról, tetteikről. Elismerte, hogy hibáztak, hazudtak! Nem azt mondta, hogy a parmezánsajt darabolók szektája hozta abba a helyzetbe, hogy meg kellett hoznia néhány népszerűtlen intézkedést, hanem őszintén elmondta, hogy 4 év alatt semmi olyant nem hoztak létre, amire büszkék lehetnének!

Mi lett a beszéd következménye?  Hát az ami most van. Ki kellett bírni még négy Gyurcsányos semerre sem haladós szar évet, hogy mostanra szörnyű legyen, de megcsináltuk, eljutottunk ide.

Az okos Fidesz tanult Gyurcsány kárán: Egyetlen hibájukat sem vallanák be soha! Sokáig ment az elmúlt 8 évezés, de mostanra már a piszi se hiszi, hogy minden a Gyurcsány hibája. Menetrend szerint megjött a stratégiaváltás; Mindig minden olyan médiában, ameddig elér a befolyásuk csak a (vélt vagy valós) sikerekről lehet hallani. Soha egyetlen egyszer sem halottam olyant, hogy a kormány nem csinálta jól.  Na jó, egyszer volt egy "túltóltuk"... A stratégia elsőre nem is rossz: A szar, amiről nem tudnak az emberek,  az nem fáj nekik!

Ez eddig bejött nekik. De a világ működésének alaptörvényeit ( bizony, annak nem alkotmánya van) nem írhatják át! És a világ egyik alaptörvénye, poríjas megfogalmazásban úgy szól, hogy:

"A trágyás szekérre mindig felfér még egy lapát szar... legfeljebb rád borul!"

 A hülye Fidesz viszont nem tanul a saját hibájából. Nem fogják fel, hogy azzal, hogy ha a hibák beismerése és kijavítása helyett az ostobaságaik propagandájára költik a pénzünket, egyre több és több embernek fog kilógni a lóláb. Sokan bevették a rezsidémont, a bevándorlókat, a többi terelést, de egyre többen látják, hogy nem kaptak igazi segítséget a hitelesek (legalábbis azok, akiknek leginkább szükségük volt rá),  az egészségügy működési zavarai is feltűnnek azoknak akik lebetegszenek. Az iskolások szülei se tudják mindig a kockás inges tanárokra kenni a  problémákat... és ez csak a jéghegy csúcsa!

Még fér a szekérre, de már vannak jelek, hogy le fog borulni! Lássuk csak az elmúlt időközi választások eredményét. Lemosták őket a porondról, és nem először! Sokak szerint bizonyos pártok szavazói átszavaztak, az esélyesebb ellenzéki jelöltre, csak, hogy ne a Fidesz nyerjen. Ez most a Fidesz kára, és hamarosan eldől, hogy tanulnak-e belőle.

Azt jósolom, hamarosan jön a Fidesz egyik legnagyobb próbatétele: Képes lesz-e úgy megújulni, hogy arcvesztés nélkül elismerje néhány "kevésbé sikeres" tettét, kijavítsa a hibák egy részét. Szerintem ez az, amivel visszaédesgetheti a csalódott Fidesz közeli érzelműeket és megnyerheti a bizonytalanok egy részét.

Halkan megjegyzem, hogy; Remélem nem!



Megjegyzések:

• Az Őszödi beszédtől kezdve a beszédnek azt a részletét skandálja minden fideszes, hogy "elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon." . Lassan 10 éve történt, és sikerült összefutnom nemrég olyan Fideszessel, aki ez alatt a 10 év alatt sem unta meg! Számomra, nem ez a legdurvább, ami elhangzik a beszédben, nem is az, hogy: "végighazudtuk az utolsó másfél-két évet", mert mindenki tudja, hogy a politikus hazudik! Az a dolga! Nekem az a legfájóbb része a beszédnek, hogy: " nem csináltunk semmit négy évig". Igen, eddigre elbaszták 4 évünket! És azután még 4-et! A korrektség jegyében annyit tennék hozzá, hogy nekik nem volt 2/3 -uk. volt viszont egy ellenzékük, aki ezt a szerepet szó szerint vette!  Ha a kormány azt mondta "Á", ők azt mondták, "Á nem", ha a kormány azt mondta "B", ők azt mondták, "B nem", ha a kormány azt mondta "A tej fehér", ők elővették aduászukat és azt mondták, "Mindenki más hazaáruló". Így az elbaszott 8 év a Fidesz aktív közreműködésével lett elbaszva! Sokak szerint éppen azért tették, hogy a vergődésből kovácsoljanak politikai tőkét maguknak.
  A legnagyobb félelmem a Fidesz leváltásával kapcsolatban az, hogy a nyakunkba kapunk egy ellenzékből mindent megtorpedózó Fidesszel elvesztegetett újabb 4 évet. Csak remélni merem, hogy nem így lesz, hogy tanulni tud a Fideszt leváltó társaság az elvesztegetett évek hibáiból és amikor értékelni kell őket, olyan dolgokat tudjak felsorolni, amelyek előre vitték az országot.
• Ezt a bejegyzést hetekkel ezelőtt írtam, csak elfelejtettem kiposztolni. Azóta feloldották a vasárnapi boltzárat, szóval az első hiba elismerését meglépték.  

Egy rossz emlék és egy ok, hogy miért nem vagyok már vállalkozó

Jó pár éve történt. 

Volt egy cégem, ami adattárházak fejlesztésével foglalkozott. Egyszer az értékesítési munkatársunk talált egy kisebb feladatot, amire egy fővállalkozóval (egy jó nevű közalapítvánnyal) együtt kellett pályázni. A fővállalkozó nem rendelkezett kompetenciával a témakörben, de őket hívták meg a tenderre ( a meghívásos beszerzési eljárás már csak ilyen). 

Annak rendje és módja szerint meglátogattuk a fővállalkozó cég magas rangú vezetőjét, aki elénk tárta a feladat mibenlétét:

Adott egy remekül működő nemzeti légitársaság, aki készíttetett magának egy adattárházat is, mert az olyan divatos. Használni nem igazán használják,de felmerült bennük, hogy a sok pénzért kialakított rendszer egyáltalán megfelelően készült-e el.

A témában jártasabbak itt már bemutatják az "arcpálma" mutatványt. Ugyanis az adattárház nem olyan, mint egy kép, amit megveszek fellógatom a falra, oszt vagy ránézek vagy nem, ha meg valami kételyem van, akkor hívok egy szakértőt, hogy megnyugtassam magam. Az adattárház nem egy "lár pur lár" adatgyűjtő izé, ami van, hogy legyen, hanem egy összetett rendszer, ami attól jó, hogy a felhasználói igényeket mennyire képes kiszolgálni. Együtt változik a  felhasználói igényekkel, és szerves részét képezi a cég informatikai idegrendszerének. A "Nem használják" kitétel egyet jelent, azzal, hogy nincs értelme a létezésének, következtetésképp az egész projektnek se.

Kb. azt éreztem, amit az a szakértő, akinek meg kellett vizsgálnia, hogy Napóleon gyermekkori koponyája eredeti-e. De nem volt mit tenni, válságban (és amúgy is) a megrendelő az úr. Szóval szépen átmentünk a megrendelő által készített feladatkiírást, különös tekintettel a számokra, hogy hány user van, meg hány tábla az adatbázisban.. ilyesmik, és a gyakorlott árajánlattevő tudományos módszerével ( ex-has) meg is állapítottam, hogy 1.2 fabatka körül lenne a dolog bekerülési költsége, 3-an simán megcsináljuk a megadott időre. Gondoltam ha két fabatkáról indítok, és engedni kell... 1.8- nál még a sales ember is kitermelte a fizetését és haszon is marad a cégben, amivel a fennmaradás biztosítható, és az esetleges komplikációk okozta rizikó is le van fedezve. Persze ez még nem az az időpont volt, amikor ki kell mondani az ilyen behasalt számokat.

Itt jött a második gyomros: A fővállalkozó cég 2 fabatkát szeretne az attrakcióból saját kasszába tenni. 

Mondják, hogy Krisztus koporsóját se őriztek ingyen, és a fővállalkozónak elvitathatatlan joga, hogy rátegye a maga hasznát, meg igazából ha a megrendelő hajlandó kifizetni 4 fabatkát, akkor nekem nem fáj...  közvetlenül nem.

Kicsit védtelennek tűnhettem, így egy balegyenessel KO-zott a a manus: Van itt még egy cég, akikkel már megállapodtunk, ezért őket nem lehet kihagyni a bizniszből. Sajnos ők sem értenek az adattárházakhoz, de 3 fabatkában már kiegyeztünk velük. Sajnos túl elfoglaltak ahhoz, hogy találkozhassunk velük, de majd kitalálunk nekik valami szerepet a projektben.

Első bálozóként (illetve közbepanamázásban először résztvevőként) Itt már kicsit rosszul éreztem magam. Az én világomban (multinacionális cég alvállalkozójaként) a 20-30% tervezett haszon már elfogadhatónak számít, itt az ismeretlen terep jelentette rizikó miatt valamivel e fölé lőttem be. De az, hogy az én project áramnak két és félszeresét még le akarják húzni a projektről azt már pofátlannak éreztem. Az is elég zavaró, hogy ők fix összeggel számoltak, nem azt mondták, hogy ennyi százalék, hanem fixen ennyi fabatka. Szúval igen elkenődve mentem haza az első megbeszélésről.

A fővállalkozó oldaláról még azzal búcsúzott el a manus, hogy mivel a pályázat kiírójának jó haverja, meg fogja tudakolni, mennyit is szánnak a projektre.

Itt már tudtam, hogy szűzlány vagyok a kurvák közt... Innen csak lefele van, de akkor nem olyan idők jártak, amikor lehetett finnyáskodni. És emberünk sokszor elmondta, hogy lesz még sok projektjük..  Abban reménykedtem, hogy csak ezt az egy rohadt almát kell lenyelni.

A következő talira elkészítettem az ajánlat érdemi részét kitevő szakmai tervet. De ez mehetett a kukába ugyanis a kapcsolaton keresztül kiderült, hogy a megrendelő mintegy 4-5 fabatkát szán csak erre a kis projektre. És hát abba nem férünk bele! A harmadik cégről annyit tudtam meg, hogy majd tanácsokat adnak, amihez biztosítani fognak 2 embert. A fővállalkozó oldaláról érkezett a mentő ötlet, hogy ne arra adjunk ajánlatot, hanem sokkal többre, ő majd lebeszéli az ismivel, hogy kell ez nekik. Kerekítsük fel a munkát, hogy kijöjjön a 7 fabatka. És fel is sorolta az ötleteit.

Az ötlet lényege az volt, hogy én a 2 fabatkámért csináljak meg egy rakat plusz munkát, amit a megrendelő nem kért, de mivel nekem sincs ingyen az embereim ideje, így én már mindenképpen csak veszíteni tudjak.Az, hogy visszavegyenek a saját illetve a másik cég tiszteletdíjából arról csak annyit tudtam meg, amikor szóba hoztam, hogy az "nem képezi vita tárgyát".

A fent említett módszerrel beáraztam a plusz munkákat, kijöttem 5 fabatkára. Szóval a mutatvány vége 10 fabatka lett. Meg az, hogy nem arra pályázunk, amire kell.

A pályázatot annak rendje és módja szerint elbuktuk. Egy későbbi szintén meghiúsult projekttel kapcsolatban találkoztunk újra, amikor elmesélte, hogy cimbijétől hallotta, hogy a pályázatot ~4.5 fabatkáért egy másik társaság vitte el, akik szintén nem értenek hozzá, ezért szintén alvállalkozót vontak be. Mit tesz isten, pont azt a céget, aki építette az adattárházat. Gondolom, jól lehúzták a művüket.

A kör itt be is zárult. Mindig, amikor valahol felmerül, hogy marhaságokra herdálják az adófizetői forintokat, ez a történet jut eszembe, és örülök, hogy nem lettem cselekvő részese a herdálásnak. És szégyenlem, hogy ez nem rajtam múlt.


Megjegyzés:

• Mint minden történetre erre is igaz, hogy a többi résztvevő valószínűleg másként látta. Bennem ennyi maradt meg.

csak egy kis kesergés

Időről időre újra nézem / újra olvasom David Foster Wallace híres 2005-ös beszédét. De ha nem tenném akkor is találkoznék utalásokkal rá. Felkapott lett.  

Most éppen a  youtoube-on érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=8CrOL-ydFMI

a szöveg pedig: http://web.archive.org/web/20080213082423/http://www.marginalia.org/dfw_kenyon_commencement.html

Sőt kiadták könyvként is:http://www.amazon.com/This-Water-Delivered-Significant-Compassionate/dp/0316068225/ref=tmm_hrd_swatch_0?_encoding=UTF8&qid=&sr=

Mindenkinek ajánlom meghallgatni / elolvasni, mert a beszéd mondanivalója mindannyiunk számára rengeteg tanulsággal szolgálhat <reklámblokk vége>.

A beszéd egy kis történettel kezdődik: 

Két halacska úszik a tengerben, amikor szembe úszik velük egy idősebb hal, aki odabiccent nekik:

- Na fiúk milyen a víz?

kicsit odébb az egyik halacska odafordul a társához:

- Te,  mi a csoda az a víz? 

A történetecske maga arról a banális dologról szól, hogy sokszor a leghétköznapibb dolgokat, amelyekkel a leggyakrabban találkozunk, azokat a legnehezebb felfognunk, megértenünk. Bár a beszéd fő mondanivalója  más lehet más emberek számára, de én most a saját gondolkodásunk feletti kontrollt emelném ki belőle, mert nekem most ez szolgálja az érdekeimet:
Kontrollálhatjuk, hogy hogyan gondolkodjunk és mire figyeljünk, és megválaszthatjuk, hogyan interpretáljuk amit tapasztalunk. Ez egy nehéz dolog, de ez a kontroll a  kulcs, hogy az életünk ne csak egy sikerekben és kényelemben leélt tudattalan lét legyen. Hogy ne csak telhetetlen rabszolgái legyünk imádatunk tárgyának, bármi legyen is az; pl. :  pénz vagy hatalom.

Most illetlen leszek, és el fogom torzítani ezt a történetet:

Két képviselő sétál az utcán, amikor szembejön velük egy régi ismerős:

- Helló fiúk, na milyen a választópolgárokat becsülettel szolgálni?

Pár lépéssel odébb az egyik képviselő odafordul a társához: 

- Te tudod mi az a választópolgár? 

- Nem, és a főnök se beszélt róla soha, szóval nem lehet fontos, de melyik kollégát hívják becsületnek?

 A kiforgatott történetem közvetlen jelentését nem kommentálom, hiszen pont azért torzítottam ekkorát, hogy egyértelmű legyen. Viszont szeretném tovább húzni a párhuzamot a beszéd további részével.

Az egyszerű emberek a választáson arra adtak lehetőséget a képviselőiknek, hogy tegyenek értünk. De odafönt könnyű belefeledkezni a sikerbe és a kényelembe. A magas pozíció sokat segít az egyénnek, hogy kiélje a pénz és hatalom iránti vágyait. Sokan eljutnak odáig, hogy már nem figyelnek lefele, ahonnan mindig csak a nyavalygás és a gond jön. Egyszerűbb, ha fentről a tévedhetetlenek megmondják mi az igazság, mikor melyik gombot kell megnyomni, mikor hogyan kell vélekedni. És akkor majd még le is esik onnan valami..  vagy neki vagy a sógornak...

 Tisztelet a kivételeknek! Bár mind kivételek lennétek odafenn!


 

Miért is kell a káposztát a kecskére bízni

A mai bejegyzés kicsit elszakad az eretnek főszáltól, de azért egy közigazgatásbeli logikai buktára szeretném felhívni vele a figyelmet.

Időről időre szembesülök a hivatallal a maga nettó valóságában és értelmi önellentmondásában, amitől a valahol mélyen lakozó logikusan gondolkozó énem sikitófrászban tör ki. 

Lássunk egy példát: 

Tegyük fel, hogy szeretnék valamit egy hivataltól. Mondjuk engedélyt valamire. Felveszem szépen a hetvenes évekbeli hozzáállásomat és mindenre készen beslatyogok hozzájuk nyitvatartási időben (8-16 h közt). Mivel meglepő módon pont úgy alakult, hogy nekem is ez a munkaidőm, ha nem elég megértő a főnököm, még egy nap szabadságot is ki kell vennem. Majd az időm hasznos eltöltése érdekében várok a soromra. Van, hogy sokat. Sok hivatalban van már internetes / telefonos időpont egyeztetés, és olyan is van, ahol működik, ezek már tettek egy lépést valamely irányba. Egyszercsak sorra kerülök. A hivatalnok előtt prezentálom a prezentálni valómat, majd megtudom, hogy mit kellene még prezentálnom. Természetesen egy papírost egy másik hivataltól, amivel bizonyítom a jogosultságomat.  

Hétköznapi eset?  igen az. legtöbbünkkel rendszeresen megtörténik valami hasonló. Hogy mi ezzel a problémám?  Hát lássuk csak:

1. A második hivatal papírját rám bízzák. RÁM!!  Az egyetlen Emberre, akinek érdekében állhat azt meghamisítani! Ekkor miért teccenek megbízni bennem és máskor miért nem?
2. Az én pici ügyecském a legritkább esetben egyedi eset. Valószínűleg napi pár száz másik herencsétlen prezentálja ugyanazt mint én, és napi 100 ügyintéző küldi el őket ugyanabba a második hivatalba, ahol 100 másik ügyintéző kiállítja a papírt.. stb. Így napi 100 nap szabiból lesz munkalehetőség az állami szférában, elvégre ők termelik a GDP-t!.  
3. 100 fa pedig csak azt várja az erdőben, hogy belőlük mikor lesz olyan papíripari termék, amely azt a nemes ügyet szolgálhatja, hogy nyomtatás után valaki rápecsételjen egy 21. századi dátumot és átsétálhasson vele az előző ügyintézőhöz iktatásra. Az elektronokat meg közben pihentetjük, hiszen el kell tartani az erdészt, a papíripart és a nyomtatógyárost is.

Egy logikus világban (EPP országában): 

- nem kerülhet az igénylő kezébe a jogosultságát alátámasztó papír. ha az A hivatalnak kell valami a B hivataltól, akkor azt egy titkosított elektronikus rendszeren keresztül 21. századi módszerrel beszerzi.

- Az igénylő sem kell, hogy találkozzon az ügyintézőkkel (már csak azért se, mert az ilyesmi lehetőséget adhat a korrupcióra is, és azt senki se szeretné). Szépen éjjel 10-kor, amikor eszébe jut, felmegy az ügykapufélfa portálra, és online elindítja az elindítani valót. Idősebbek telefonon is elkezdhetik.

- Ha valami nem kerek, pl. a B hivatal papírja nem támasztja alá az igényünket, akkor legyen korrekt tájékoztatás és hivatalos / törvényes lehetőség / pl. menüpont/  a B hivatal álláspontjának felülvizsgálatát kérni.

Folytassuk a  történetet:

A fenti kanosszát végigjárom a második hivatalnál is, és megszerzem a szükséges papírt. Újra bepróbálkozok az első hivatalnál. A hivatalnok megnézi és közli: lemaradt róla az anyám cipőmérete. Menjek vissza!  És akkor még örüljek, hogy azonnal kiszúrta, nem csak 3 hét elmúltával kapok egy levelet.

Megjegyzések:

• Igazságtalan vagyok kicsit, mert a hétköznapi ügyek intézése mostanában egész flottul megy.
  
  Pl. legutóbb a gyereknek kellett valami az okmányirodából, és mivel elolvastam egy fórumon, hogy a hivatal honlapján lévő listán felül még egy papírost el kell vinni, így megúsztam a második kört. 
• De azért a bejegyzés apropója éppen egy ügyintézés, amikor is megint olyan papírokat kér tőlem egy hivatal, amit már elküldtem fél éve, miután megszereztem egy másik hivataltól. Akkor a fülük botját sem mozgatták, most megint kell. Csak most az anyukám ruhaméretét is írjam rá, és nyilatkozzak is, hogy istenbiza nem akarom becsapni őket, és egy papírra írjam fel azokat a számokat, amiket már 3* leírtam beküldtem, ódába foglaltam. De legalább most e-mailen hullik rám az áldás.
• Nem a hivatalnokra haragszom, ami itt a baj, az nem az ő hibájuk. Sőt be kell valljam, hogy az elmúlt 2-3 évben akikkel találkoztam mind korrektül álltak az ügyeimhez és segíteni próbáltak. Olyan is volt, hogy az ügyintéző hölgy kedvesen mosolygott miközben segített. 
• Nem kívánok elmenni a tény mellett, hogy egyre szaporodnak az online intézhető ügyek. A hivatalok egy része már elfogad e-maileket is... Szóval az állampolgárok idejének bőkezű szórása csökkenő tendenciát mutat. :)

Komorságtalanító

 Mivel a bejegyzéseim hangulata kicsit komor, apró adalékként mostantól megpróbálok némi humort is becsempészni helyenként. A hivatali ügyintézéshez van is egy történetem:

Egyszer (jó pár éve) elvesztettem a személyi igazolványomat, gondoltam pótlom az okmányirodában. A recepción tájékoztattak a szükséges tudnivalókról, hogy csak ideigleneset kaphatok elsőre, kell valami, amivel igazolom magam ( én a születési anyakönyvi kivonatomat vittem e célból), és kezembe nyomtak egy igénylőlapot, hogy azt kell kitölteni. Kitöltöttem, végigvártam a soromat, majd az ügyintéző előtt prezentáltam mindent. A manus gyanakodva méreget...  egyik kezében az igénylőlap, másikban a születési anyakönyvi kivonatom....

- Nem tudom elfogadni az igénylést! Nem egyezik a születéskori név és az igényelt! A születési papíron nincs rajta, hogy doktor!

Jóslat: A propabanda és a tanárok párharca.

Propabanda. Ezt a szót ma kreáltam.  Amikor azon gondolkodtam, hogy mit fog kezdeni a  kormány a tanárokkal, az ország új ellenségeivel.


Ha abból indulok ki, hogy mit tett a migránsokkal, akkor a következők várhatóak:

- 2016 Február: Csapatokba verődött  tanárok jelentek meg bizonyos helyeken, a vezetőinknek is feltűnt a probléma. Alsóbb szinteken rögtön beindult a szájkarate.
- 2016 Április: Közbeszerzés nélkül sürgősen 300 millióért teleplakátolják az országot valamilyen a tanárok döntő többsége számára ismeretlen nyelven, mondjuk szanszkritul, hogy:
                    "Nem vehetitek fel a Magyarok krétáját" meg "Nem KLIKkelhettek a PÖCSre"
- 2016 Május: Minden tanár számára kötelező továbbképzést vezetnek be, melynek helyszíne Pécs, de Debrecenben kell rá személyesen jelentkezni. Ehhez óegyiptomi nyelven készült leírást, és az egyik kísérleti történelematlaszból kimásolt Nagymagyarország térképet adnak segítségül.
- 2016 Június: Az eddig normálisnak gondolt (javarészt gyermektelen) haverjaim is elkezdik megosztani az internet legaljának terméseit: A körmöst adó tanárbácsis képeket és az éretlenek című film egyes jeleneteit. Kénytelen vagyok letiltani őket, mert ezeket a borzalmakat az én gyomrom se veszi be.
- 2016 Julius: A kormány elbarikádozza az iskolák bejáratát Gyorsépítésű Portai Áthatolhatatlan Roló (röviditve: GYOPÁR) telepítésével. A tanárok ekkor már 2 hete nyári szünetet tartanak.
- Egy birkózónak kinéző szakértő minden lehetséges fórumon lenyilatkozza a GYOPÁR sikerét:
     "Magyarország az egyetlen ország, ami sikeresen megvédte Iskoláit."



2018. A nagy terv beérik: Az időközben szavazóvá átminősített gyermekek három keresztet rajzolnak a szavazólapra a havasi gyopár ikonja mellé.

3. eretnekség: Egyszerűsítsük az adózás menetét!

OK, az első két eretnekség után most már mindenki vállalkozó és minden pénz szépen követhető módon áramlik a vállalkozások közt, reformáljuk hát meg az adózás menetét!

Vállakozói létem alatt mindig áhítattal teljes csodálattal figyeltem az APEH (mostanában már NAV) képességét az egyszerű dolgok elbonyolításának foganatosításában. Az előző mondat fogalmazása kitűnően szemlélteti ezt.

És ha már megreformáljuk a NAVot, szabaduljunk meg a többi adóhatóságtól is. Mert a vállalkozók bögyében van még pár! Pontosan annyi, ahány polgári mesteri hivatal területén van bejelentett telephelye a nyomorultnak. Ha a NAV-ot a "Profi Genya"szóval tudom jellemezni, akkor a Polgármesteri hivatalnokok szervezetét az "Amateur" szó jellemzi leginkább. Jellemző, hogy nincs közös felületük, nincs két polgári mesteri hivatal, aki ugyanazt a folyamatot ugyanúgy csinál, ami az egyiknél jól működik a másiknál nem, ha valamihez az egyiknél ilyen papír kell, a másiknál olyan. Amit az egyik elfogad azért a másik megbüntet...  stb.

Nagy bánatom még, hogy a NAVnál rengeteg különböző alszámla közt kell kiismernem magam. csak egy kis ízelítő (hirtelen egy 2011-es APEH folyószámla kivonat került a kezembe, onnan másoltam ki az első néhányat ) :

• 101 Társasági adó
• 103 Személyi jövedelemadó
• 104 Általános forgalmi adó
• 119 Rehabilitációs hozzájárulás
• 124 Egészségbiztosítási Alapot megillető bevételek
• 125 Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető bevételek
• 138 Adóztatási tevékenységgel összefüggő késedelmi pótlék
• 144 Munkaadói járulék
• 145 Munkavállalói járulék
• 152 Egészségügyi hozzájárulás
• 182 Szakképzési hozzájárulás
• 184 Innovációs járulék
• 185 Vállalkozói járulék
• 186 START-kártya kedvezményes járulékbefizetések
• 188 Egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék
• 199 Társas vállalkozások különadója
• 215 Adóz. tev. bírság, mulasztási bírság és önellenőrzési pótlék
• 221 Adóhatósági eljárási illetékhez kapcsolódó befizetések
• 241 Cégautóadó
• stb.

Hogy is megyen az adózás ma egy hétköznapi kisvállalkozó életében? 

1. A könyvelő kiszámolja az adott időszakra szóló papírgyűjteményem után minden egyes adónemre a fizetnivalókat + az összes önkormányzathoz az iparüldözési adót. kitölti az elektronikus és papír alapú kitölteni valókat, és feltölti / elküldi mindegyiket ahova kell. Végül küld egy listát a szerencsétlen vállalkozónak is, hogy barátom erre a 27 számlaszámra kell utalni.
2. Kisvállalkozó szépen kerít fél órát az értéktelen idejéből és nekilát utálni... illetve utalni. Természetesen összekeveri az "Egészségbiztosítási Alapot megillető bevételek" számlaszámát az "Egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék" számlaszámával. Azért intézi ezt maga, mert annyira azért nem bízik a könyvelőben, hogy rábízza.
3. Néhány héttel később a hatóság értesíti levélben, hogy folyószámla egyenlege 127 Ft többletet mutat, de megbüntetik 50 000 Ft-ra, mert az "Egészségbiztosítási Alapot megillető bevételek" és a késedelmi pótlék soron is elmaradása van. Mellékelnek egy előre kitöltött kérvényt az alszámlák közti átvezetésekről. 
4. 2 hónap elteltével megjön a levél az egyik önkormányzótól is, hogy az iparüldözési adó bevallás 49. sorában hibát találtak, újra be kell küldeni 8 munkanapon belül. Emberünk elballag a könyvelőhöz, hogy ezzel most mi van. Megtekintik a beadványt, amin csak 48 sor van. Az önkormányzat illetékese 4-5 napon belül felveszi a telefont, de nem érti, hogy miért nem tudták, hogy az önkormányzat honlapján a hibás formanyomtatvány van. Az érvényes a Gizikének van meg, aki rendes és segítőkész ezért elküldi e-mailen, ha visszajött a síelésből. 
5. A könyvelő emailt küld a vállalkozónak, hogy emelni kívánja a havi díjat, mert sok a meló a céggel és új raktárat is kel építeni az 5+ éve őrizgetett papírosok számára.

 Aki kisvállalkozó vagy könyvelő az tuti tud még pár hasonló sztorit. Aki még nem vállalkozik annak most megjött  kedve ugye? 


Az ésszerű egyszerűsítés persze itt is világos, mint a vakablak:

• Legyen minden vállalkozónak egyetlen központi számlája, 
• Ezen a számlán ha negatívba megyen, akkor kapjon mondjuk a jegybanki alapkamaty duplájának megfelelő büntit.
• Ha meg pozitívban van, akkor szerintem simán járna neki a jegybanki alapkamat fele, és máris nem érdektelen emberünk abban, hogy pozitívban legyen. 
• Ha messzire akarnék menni, az itt tárolt túlfizetések egyfajta olcsó hitelként is funkcionálhatnának az állam számára, de ez ilyen pénzekért történő lehajolás már tényleg a sci-fi kategória.
• A számláról az állam a szokott címszavakkal le tudja szedni a sápokat (beleértve az önkormányzók iparüldözési adóját is!!! ) a könyvelő  által elektronikusan beküldött formanyomtatvány alapján
• És itt jön még egy fontos egyszerűsítés: Bizonyos feltételek teljesülése esetén a könyvelő maga a NAV! Ezt egy későbbi bejegyzésben fejtegetem majd tovább, de azt gondolom itt már érezhető a jelentős egyszerűsítés és költségcsökkentés szaga a kisvállalkozás számara. Ez lesz az, ami lehetővé teszi, hogy mindenki vállalkozó legyen, annak fent vázolt negatív vonzatai nélkül!
• Kicsit átlépnék a fantasy világába: Ez a számla nem is kell, hogy az NAVnál legyen vezetve! Simán lehet egy alszámla a számlavezető banknál, ami felett a NAV extra kontrollt gyakorolhat (Nem mintha ma nem tudnának inkasszózni ha akarnak).
• Erre épülhetnének új banki szolgáltatások. Pl.:
• Adóhitel, ami jól jöhet, ha a sértettnek akarom mondani a vállalkozónak az adófizetési kötelezettsége hamarabb jelentkezik, minthogy a bevétele megjelenne. Ez egy speciális faktoring szolgáltatás.
• Adókontroll, aminek a keretében a bank ellenőrzi, hogy a NAV, mint könyvelő jól számolt-e. Ez a szolgáltatás egyben egy automatikus ellenőrző szerepet is biztosít a tömeges adóelszámolások elkerülése érdekében.
• Az előző pontot megfordítva: Nem is kell, hogy a kisvállalkozónknak banknál vezetett saját bankszámlája legyen. Ha a NAVos számláját felszereljük pár extrával ( kártya / kártyaolvasó terminál hozzákapcsolási lehetőség) máris teljes értékű vállalkozót tudunk csinálni mindenkiből (második eretnekség), úgy, hogy automatikusan biztosítjuk számára az 1. eretnekség kívánalmát (nyomon követhető fizetési mód), anélkül, hogy extra adminisztrációs terheket rónánk rá!

Megjegyzések:

• A fenti büntetést  kb. hasonló indokkal megkaptam 2012-ben. Majd mire a méltányossági kérvényemre érdemben válaszoltak és a büntetéstől eltekintettek, már le is volt inkasszózva az összeg, amit nem tudtak másik alszámlára áttenni, mert azt valaki más kezeli, de megnyugtattak, hogy pár éven belül felhasználhatom  egy másik büntetésre. Mondtam, hogy már alig várom. 2 héttel később visszaküldték készpénzben. 
• A 90-es években sok szó esett arról hogy Magyarország az egymillió könyvelő országa. pl: http://mno.hu/migr_1834/kisvallalkozok-hazai-gazdasaga-862941. Ez a kifejezés arra utal, hogy a hasznot nem hajtó adminisztrációs szektor már akkor is virágkorát élte. Állítom, hogy a helyzet azóta "fokozódott". 
• Tudom, hogy a fentebb említett 1 millió vagy annál is több könyvelő kiátkoz, de  meggyőződésem, hogy az adórendszernek és az adózás módjának olyan irányba kell elmozdulnia, hogy egy bizonyos méret alatt a vállalkozóknak ne legyen rájuk szüksége. Természetesen, ahogy egy vállalkozás nő, egyre kisebb az esély arra, hogy tartani tudja azokat a feltételeket, amelyek mellett a NAV tud lenni a könyvelője. Ebből következik, hogy munkájukra továbbra is szükség lesz, de valószínűleg nem kellenek majd ennyien.
• Itt egy szót sem ejtettem arról, hogy az adókat csökkenteni kellene. Ennek az az oka, hogy az adócsökkentést én célnak tekintem, nem pedig eszköznek. Az adókat majd akkor lehet csökkenteni, ha fenntartható lesz az alacsony szintjük. Ez alól kivételt jelentenek azok az adók amelyek magas szintje gazdasági hátrányt jelent az országnak. pl. az ÁFA csalásokban érintett termékek  vagy az EUn kívüli javek ÁFÁja.

Nehogy már az állam lehajoljon érte

Első blikkre úgy tűnhet, hogy a mai bejegyzés ismét nem az eretnek főszálhoz tartozik... pedig de! Egy igen fontos problémára szeretném felhívni a figyelmet.


A mai történetem úgy kezdődik, hogy felújítási céllal vásároltam egy 30+ éves motorbiciklit kosárban az E-bayrol, az egyesült államokból. Ez eddig a pontig elég egyszerű: rákeresel, felhívod az eladót, kérdezgetsz, licitálsz, ha nyersz, akkor paypallal kifizeted. A szállítás is megoldható. Vannak konténeres cégek, és az én eladóm egy kis pénzért elvitte egy ilyenhez. Motor + szállítás minden egyben kb. 1000 USD volt. Mindenről számla és papír. Az eladó aláírta az adásvételit, ha egyszer itt van aláírom én is az eredetit, addig kaptam szkennelt másolatot emailen. Mindent átküldtem a szállítmányozó céghez, mert ők intézik a vámügyintézést is kaptak fotókat is a vázszámról meg mindenről. Rettentően csodálkoztak, amikor mondtam, hogy Magyarországon szeretném vámoltatni a jószágot. A kosár utazott vagy 6 hetet, meg is érkezett szerencsésen. Eddigre 6 különböző verziót kértek az adásvételiből. Mert kel még rá, hogy hány köbcentis a motor és milyen állapotban van, és a hatodikra rákerült az anyósom cipőmérete is. Csendesen jegyzem meg, hogy az első két verziót még egyeztettem az eladóval (szerencsétlen postán el is küldte ezeket a verziókat), a harmadiktól már Photoshop barátommal egyeztetve készültek a papírok.  Hamar világossá vállt számomra, hogy a szállítmányozó cégnél egyszerűen nincs tapasztalatuk a magyar vámügyintézéssel (A rotterdamit profin csinálják). Elkértem hát a vámos tisztviselő telefonszámát, és közvetlenül vele intéztem az ügyet. Korrektül állt a dologhoz, tisztáztuk, hogy mivel a motor 30 évnél idősebb, tökéletesen megfelelő lesz az adásvételi legelső verziója, de személyesen kell bemennem és bemutatni a motort és a papírokat. Külön felhívta a figyelmemet arra, hogy perkálni csak KP-ban lehet.
Megjött  a motor, kosarastól beraktam a faterom kisteherautójába, és elindultam a vámcirkusz helyszínére. Ott hosszas sorbaállás után fogadott a vámos ügyintéző hölgy akivel beszéltem, már elő voltak készítve a papírok. Aláírogattam, fizettem, készült még néhány papíros. Majd prezentálni kellett a szajrét. Jött egy egyenruhás fiatalember egy fényképezőgéppel és megkért, hogy várjak, mert fel kell tölteni a gép aksiját. 15 perccel később lefotózta a faterom szerszámait a kisteher hátuljában. Mivel ettől le is merült a készülék megegyeztünk, hogy azokat a képeket fogja használni, amiket az eladó küldött 6 hete. Ezután jött a feketeleves, hogy másnap még egyszer vissza kell menni valami papír miatt. A szállítmányozok elnézést kértek, a kellemetlenségért. Igazából azért nem tudták mivel jár a magyar ügyintézés, mert senki sem szokta kérni, hogy itthon vámolják az autóját. Ha én is Rotterdamban intéztetem, akkor a jármű átvételekor kifizetném az ügyintézési díjat, a vámot meg a 19 % ÁFÁt oszt csók.

2 okból döntöttem a magyar ügyintézés mellett. Egyrészt mert vannak olyan buta kényszerképzeteim, hogy ha itthon fizetem ki, akkor itt lesz valami szebb / jobb (ezzel a betegséggel amúgy már kezelnek). Másrészt pedig a Rotterdami ügyintézés 300 EURO, az itthoni 30 000 HUF.  És annyi matek még szorult belém, hogy ki tudtam számolni, hogy az alacsony értékű motorra itthon még a 27 % ÁFA mellett is olcsóbban  jövök ki. Azzal nem számoltam, hogy ráment a napom.

Ha valaki nem akarja elolvasni, rövíden összefoglalom: Magyar vámügyintézési AGYFASZ!

Azt gondolom, hogy mindenki le tudja vonni a következtetést, kivéve a döntési helyzetben terpeszkedő főhalljakendeket. Az ő kedvükért én is megfogalmazom.

A magyar állam elvileg versenyben van az unió többi országával a vámos pénzekért. De az illetékesek szépen elkönyvelik, hogy a verseny el van vesztve, és nem tesznek semmit annak érdekében, hogy ne csak a hozzám hasonló marhák vámoltassák itthon az EUn kivülről érkező javaikat. Szerintük ezért a pénzért nem érdemes lehajolni, sokkal egyszerűbb a kieső bevételeket újabb adókkal pótolni!

Az is egyértelmű, hogy mit kéne tenni:

• 27 %-ról európai szintűre (19-20 %) csökkenteni az ÁFÁt (legalább ebben az esetben)
• Olyan vámolási körülményeket teremteni, mint pl. Rotterdamban vannak (na jó a 300 Euros ügyintézést nem kéne bevezetni. ) :
• Nem próbálni ellenőrizni mindenáron (gondolom a fotót azért csinálták, mert nem bíztak bennem)
• gyorsan, macera nélkül ügyintézni

A fenti eset csupán egy megjelenése egy sokkal általánosabb problémának, nevezetesen annak, hogy az állam felesleges bürokráciával és betarthatatlan / értelmetlen törvényekkel ássa alá a saját bevételi forrásait. Van, hogy a saját működését is akadályozza, máskor tevékenységeket lehetetlenít el és sok esetben a csalás irányába (vagy külföldre) tereli az embereket teljesen feleslegesen. Szerintem mindenki tud olyan helyzetet, amikor egy kis átgondoltsággal és egy kis bürokrácia csökkentéssel (vagy sarc eltörléssel) könnyen, gyorsan javítani lehetne az állapotokon. 


Vezetőinknek fel kéne fogni hogy az állam versenyben van a bevételekért a többi európai országgal és a fekete gazdasággal is! És ebben a versenyben is versenyképesnek kéne lenni.


Megjegyzések.

• Az eset kb 2 éve történt. Azóta lehet, hogy javult a helyzet.ebben a konkrét szituban.
• Sajna nem tudom megítélni, hogy mennyi pénz az, amiért az államnak derogál lehajolni a fenti esetben, de érzésre le lehetne állítani pl. a banki átutalások tranzakciós sarcait belőle. 
• Az egyik legismertebb és legkárosabb folyamat, ami szerintem (egyebek mellett ) hasonló okokra is visszavezethető az az áfacsalások köre. Direkt nem arról a témáról írtam, mert az a helyzet bonyolultabb.
• Ha valaki azt gondolná, hogy csak nekem tűnt fel a probléma: 

http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2012/03/23/szetfolyo_allami_penzek_idegbajos_ugyfelek/ 

• A bejegyzés megírása után pár nappal hallottam egy interjú végét a gazdasági rádióban  a Magyar Vámügyi Szövetség elnökével, Vizsy Józseffel. Sajnos nem leltem meg a teljes anyagot. annyi maradt meg bennem, hogy emberünk finoman fogalmazott a problémákkal kapcsolatban. És a lényeg, hogy készítettek egy 10 oldalas javaslatcsomagot az új uniós Vámkódexelkapcsolatban, amit Jövő év májusától vezetnek be, amit az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátottak. Ezt is szívesen elolvasnám.

2. eretnekség: Legyen mindenki vállalkozó!

Ezt az ötletet elmeséltem már néhány embernek. Kevesen voltak hajlandóak az első mondatnál tovább hallgatni, legtöbben felháborodottan elküldtek melegebb éghajlatokra, mondván, hogy nem akarják ők könyvelővel meg iparüldözési adóval szopatni magukat. Egyszerűen az átlagember számára ez az ötlet beilleszthetetlen a világnak abba a szeletébe, amit ő eleve elrendeltnek képzel. Szóval innen csak az olvasson tovább, aki fel tudja fogni, hogy ez az elképzelés csak egy pici szeletkéje a változtatásoknak, és el meri hinni, hogy a végeredmény nem bonyolultabb, hanem egyszerűbb lesz számára

Voltam már alkalmazott is, és voltam már vállalkozó is. Nehéz eldönteni, hogy melyik a jobb / rosszabb, de az biztos, hogy mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Az alkalmazott irigyli a vállalkozótól, hogy elszámolhat ez-azt, a vállalkozó meg irigyli, hogy az alkalmazottnak elég 8 órát ledolgoznia, nem igen rendeli raportra a NAV. A valóság természetesen az, hogy mindketten közepesen rosszul látják a másik helyzetét.

Az ötletem lényege az, hogy kezeljünk mindenkit egyformán. Mivel nem csinálhatunk mindenkiből alkalmazottat, legyen mindenki vállalkozó!

Az alkalmazotti létet igazából felfoghatjuk egy speciális vállalkozási szerződésként, amibe kerültek pl. fizetett szabadnapra vonatkozó feltételek is. A Munka törvénykönyve egyfajta keretrendszer ehhez a speciális vállalkozói szerződéshez. 

Fogadjuk el, hogy mindenkiben ott lakozik egy kis vállalkozó. Mire is lehet szüksége egy kisvállalkozónak ebben az új világban?

• Partnerek:
• Megrendelő ill. vevő / akinek valami tevékenységet végez vagy valamit elad a vállalkozó / 
• Beszállító / akitől valami tevékenységet igénybe vesz vagy valamit vásárol a vállalkozó / 
• Bankszámla + valamiféle nyomon követhető fizetési megoldás. 

Ezekre fogok kitérni a következő bejegyzésekben. Minden egyéb, amire egy mai vállalkozásnak szüksége van valójában a felesleges bürokrácia csökevénye, úgymint: 

• Könyvelő
• Számlatömb, pecsét
• Minden nyavalyás rágógumipapír megőrzése 5+ évig
• Rendszertelen időközönként raport a NAVnál, az ezzel járó gyomorgörccsel fűszerezve

Az én kis világomban ezekre explicit módon csak a nagyobb vállalkozásoknak van szüksége.

Egy extra gondolat:  Jelenleg azon mesterkedik a kormányzat kevés sikerrel, hogy a számlát adó a NAV ellenőröktől való  félelmében adjon számlát, Ez persze sehova se vezet. Ehelyett a számlát kapó felet kell érdekelté tenni abban, hogy számlát kérjen!
Például, ha a család, mint vállalkozás elszámolhatja a lakhatási költségeinek egy részét, akkor érdeke lesz számlát kérni a gázszerelőtől. Aki mivel számlát adott, adózik belőle.

1. eretnekség: Nyomon követhető fizetési módok előnybe hozása

Bár nem konzultáltam a KSH statisztikáival, mégis állítom, hogy ma Magyarországon legtöbbször készpénzzel fizetnek az emberek. Ez a legnehezebben nyomon követhető fizetési mód, és ennél a fizetési módnál a legvalószínűbb az adóelkerülés. Mégis a FIDESZ kormány ezt a módot támogatja a 150 e Ft-os ingyenes készpénzfelvételi limittel. Talán felesleges is leírnom, hogy ez a rossz irány! A készpénz helyzetbe hozása egy populista rendelkezés, ami támogatja a fekete gazdaságot, így ellentmond annak a logikának, amit egy jó kormányzatnak követnie kéne!

Az adóelkerülések megelőzése érdekében a nyomon követhető fizetési módokat kellene támogatni! Ilyen például a bankkártyás fizetés.

A bankszámlapénz és bankkártyás fizetés használatának támogatása rettentő egyszerűen valósítható meg:

• Banki utalások nagyon olcsóvá (esetleg ingyenessé) tétele, 
• Ingyenes alap bankszámla vezetési és kártya birtoklási lehetőség kialakítása, mindenki számára ( nemcsak magánszemélyek, hanem cégek számára is). Pl. személyenként / cégenként egy számla és 5 alszámla birtoklása ingyenes, de ha egy másik banknál is nyit valaki számlát, az már piaci feltételekkel jöhet létre.
• Bankkártya elfogadó készülékek ingyenes kihelyezése a kereskedelmi egységekbe. Sőt elképzelhetőnek tartom azt is, hogy aki szezonális munkákra venné igénybe, az pár napra ingyen kibérelhessen egy ilyen készüléket.
• Cégek közti tranzakciók esetében a készpénzes fizetés betiltása
• Ingyenes készpénzfelvétel megszüntetése
• Opcionálisan a készpénzes tranzakciók megadóztatása

Ráadásul, mivel számos kereskedelmi bank ma állami kézben van, az első három lépést elegendő ezeknél bevezetni. A többi bank kénytelen lesz követni a példájukat, hogy ne veszítsenek ügyfeleket.

Megjegyzések: 

A többi nyomon követhető fizetési megoldáshoz nem nagyon értek, ezek támogatásának kidolgozásához szakértők bevonása szükséges.

A bankok bevételeit ez elvileg csökkenti, de mivel az ügyfelek száma nő, így az extra szolgáltatásokon kell behozniuk ezt. Illetve ha nem kell készpénzt kezelniük, az is fontos költségcsökkentés lehet.

Bár ez az ötlet önmagában is megállná a helyét, de ahhoz, hogy beleilleszkedjen a rendszerembe, az alap bankszámlának tudnia kell pár szolgáltatást. Ez lesz az egyik legfontosabb dolog. Az egész rendszer alapja! Egy külön posztban fogom kifejteni ezt, de annyit elárulok, hogy az alszámlák léte itt nagyon fontos lesz !

1-2 évvel ezelőtt a készpénz betiltását terveztem leírni, de ma azt gondolom, hogy az csak egy második lépés lehet. Ha már csak a feketegazdaság használja a készpénzt, akkor kell majd betiltani. Addig pedig csak szándékosan kényelmetlenebbé kell tenni

egy link a svéd példáról: http://www.nytimes.com/2015/12/27/business/international/in-sweden-a-cash-free-future-nears.html?_r=0
szóval nem én találtam ki a dolgot.