csak egy kis kesergés

Időről időre újra nézem / újra olvasom David Foster Wallace híres 2005-ös beszédét. De ha nem tenném akkor is találkoznék utalásokkal rá. Felkapott lett.  

Most éppen a  youtoube-on érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=8CrOL-ydFMI

a szöveg pedig: http://web.archive.org/web/20080213082423/http://www.marginalia.org/dfw_kenyon_commencement.html

Sőt kiadták könyvként is:http://www.amazon.com/This-Water-Delivered-Significant-Compassionate/dp/0316068225/ref=tmm_hrd_swatch_0?_encoding=UTF8&qid=&sr=

Mindenkinek ajánlom meghallgatni / elolvasni, mert a beszéd mondanivalója mindannyiunk számára rengeteg tanulsággal szolgálhat <reklámblokk vége>.

A beszéd egy kis történettel kezdődik: 

Két halacska úszik a tengerben, amikor szembe úszik velük egy idősebb hal, aki odabiccent nekik:

- Na fiúk milyen a víz?

kicsit odébb az egyik halacska odafordul a társához:

- Te,  mi a csoda az a víz? 

A történetecske maga arról a banális dologról szól, hogy sokszor a leghétköznapibb dolgokat, amelyekkel a leggyakrabban találkozunk, azokat a legnehezebb felfognunk, megértenünk. Bár a beszéd fő mondanivalója  más lehet más emberek számára, de én most a saját gondolkodásunk feletti kontrollt emelném ki belőle, mert nekem most ez szolgálja az érdekeimet:
Kontrollálhatjuk, hogy hogyan gondolkodjunk és mire figyeljünk, és megválaszthatjuk, hogyan interpretáljuk amit tapasztalunk. Ez egy nehéz dolog, de ez a kontroll a  kulcs, hogy az életünk ne csak egy sikerekben és kényelemben leélt tudattalan lét legyen. Hogy ne csak telhetetlen rabszolgái legyünk imádatunk tárgyának, bármi legyen is az; pl. :  pénz vagy hatalom.

Most illetlen leszek, és el fogom torzítani ezt a történetet:

Két képviselő sétál az utcán, amikor szembejön velük egy régi ismerős:

- Helló fiúk, na milyen a választópolgárokat becsülettel szolgálni?

Pár lépéssel odébb az egyik képviselő odafordul a társához: 

- Te tudod mi az a választópolgár? 

- Nem, és a főnök se beszélt róla soha, szóval nem lehet fontos, de melyik kollégát hívják becsületnek?

 A kiforgatott történetem közvetlen jelentését nem kommentálom, hiszen pont azért torzítottam ekkorát, hogy egyértelmű legyen. Viszont szeretném tovább húzni a párhuzamot a beszéd további részével.

Az egyszerű emberek a választáson arra adtak lehetőséget a képviselőiknek, hogy tegyenek értünk. De odafönt könnyű belefeledkezni a sikerbe és a kényelembe. A magas pozíció sokat segít az egyénnek, hogy kiélje a pénz és hatalom iránti vágyait. Sokan eljutnak odáig, hogy már nem figyelnek lefele, ahonnan mindig csak a nyavalygás és a gond jön. Egyszerűbb, ha fentről a tévedhetetlenek megmondják mi az igazság, mikor melyik gombot kell megnyomni, mikor hogyan kell vélekedni. És akkor majd még le is esik onnan valami..  vagy neki vagy a sógornak...

 Tisztelet a kivételeknek! Bár mind kivételek lennétek odafenn!


 

Miért is kell a káposztát a kecskére bízni

A mai bejegyzés kicsit elszakad az eretnek főszáltól, de azért egy közigazgatásbeli logikai buktára szeretném felhívni vele a figyelmet.

Időről időre szembesülök a hivatallal a maga nettó valóságában és értelmi önellentmondásában, amitől a valahol mélyen lakozó logikusan gondolkozó énem sikitófrászban tör ki. 

Lássunk egy példát: 

Tegyük fel, hogy szeretnék valamit egy hivataltól. Mondjuk engedélyt valamire. Felveszem szépen a hetvenes évekbeli hozzáállásomat és mindenre készen beslatyogok hozzájuk nyitvatartási időben (8-16 h közt). Mivel meglepő módon pont úgy alakult, hogy nekem is ez a munkaidőm, ha nem elég megértő a főnököm, még egy nap szabadságot is ki kell vennem. Majd az időm hasznos eltöltése érdekében várok a soromra. Van, hogy sokat. Sok hivatalban van már internetes / telefonos időpont egyeztetés, és olyan is van, ahol működik, ezek már tettek egy lépést valamely irányba. Egyszercsak sorra kerülök. A hivatalnok előtt prezentálom a prezentálni valómat, majd megtudom, hogy mit kellene még prezentálnom. Természetesen egy papírost egy másik hivataltól, amivel bizonyítom a jogosultságomat.  

Hétköznapi eset?  igen az. legtöbbünkkel rendszeresen megtörténik valami hasonló. Hogy mi ezzel a problémám?  Hát lássuk csak:

1. A második hivatal papírját rám bízzák. RÁM!!  Az egyetlen Emberre, akinek érdekében állhat azt meghamisítani! Ekkor miért teccenek megbízni bennem és máskor miért nem?
2. Az én pici ügyecském a legritkább esetben egyedi eset. Valószínűleg napi pár száz másik herencsétlen prezentálja ugyanazt mint én, és napi 100 ügyintéző küldi el őket ugyanabba a második hivatalba, ahol 100 másik ügyintéző kiállítja a papírt.. stb. Így napi 100 nap szabiból lesz munkalehetőség az állami szférában, elvégre ők termelik a GDP-t!.  
3. 100 fa pedig csak azt várja az erdőben, hogy belőlük mikor lesz olyan papíripari termék, amely azt a nemes ügyet szolgálhatja, hogy nyomtatás után valaki rápecsételjen egy 21. századi dátumot és átsétálhasson vele az előző ügyintézőhöz iktatásra. Az elektronokat meg közben pihentetjük, hiszen el kell tartani az erdészt, a papíripart és a nyomtatógyárost is.

Egy logikus világban (EPP országában): 

- nem kerülhet az igénylő kezébe a jogosultságát alátámasztó papír. ha az A hivatalnak kell valami a B hivataltól, akkor azt egy titkosított elektronikus rendszeren keresztül 21. századi módszerrel beszerzi.

- Az igénylő sem kell, hogy találkozzon az ügyintézőkkel (már csak azért se, mert az ilyesmi lehetőséget adhat a korrupcióra is, és azt senki se szeretné). Szépen éjjel 10-kor, amikor eszébe jut, felmegy az ügykapufélfa portálra, és online elindítja az elindítani valót. Idősebbek telefonon is elkezdhetik.

- Ha valami nem kerek, pl. a B hivatal papírja nem támasztja alá az igényünket, akkor legyen korrekt tájékoztatás és hivatalos / törvényes lehetőség / pl. menüpont/  a B hivatal álláspontjának felülvizsgálatát kérni.

Folytassuk a  történetet:

A fenti kanosszát végigjárom a második hivatalnál is, és megszerzem a szükséges papírt. Újra bepróbálkozok az első hivatalnál. A hivatalnok megnézi és közli: lemaradt róla az anyám cipőmérete. Menjek vissza!  És akkor még örüljek, hogy azonnal kiszúrta, nem csak 3 hét elmúltával kapok egy levelet.

Megjegyzések:

• Igazságtalan vagyok kicsit, mert a hétköznapi ügyek intézése mostanában egész flottul megy.
  
  Pl. legutóbb a gyereknek kellett valami az okmányirodából, és mivel elolvastam egy fórumon, hogy a hivatal honlapján lévő listán felül még egy papírost el kell vinni, így megúsztam a második kört. 
• De azért a bejegyzés apropója éppen egy ügyintézés, amikor is megint olyan papírokat kér tőlem egy hivatal, amit már elküldtem fél éve, miután megszereztem egy másik hivataltól. Akkor a fülük botját sem mozgatták, most megint kell. Csak most az anyukám ruhaméretét is írjam rá, és nyilatkozzak is, hogy istenbiza nem akarom becsapni őket, és egy papírra írjam fel azokat a számokat, amiket már 3* leírtam beküldtem, ódába foglaltam. De legalább most e-mailen hullik rám az áldás.
• Nem a hivatalnokra haragszom, ami itt a baj, az nem az ő hibájuk. Sőt be kell valljam, hogy az elmúlt 2-3 évben akikkel találkoztam mind korrektül álltak az ügyeimhez és segíteni próbáltak. Olyan is volt, hogy az ügyintéző hölgy kedvesen mosolygott miközben segített. 
• Nem kívánok elmenni a tény mellett, hogy egyre szaporodnak az online intézhető ügyek. A hivatalok egy része már elfogad e-maileket is... Szóval az állampolgárok idejének bőkezű szórása csökkenő tendenciát mutat. :)

Komorságtalanító

 Mivel a bejegyzéseim hangulata kicsit komor, apró adalékként mostantól megpróbálok némi humort is becsempészni helyenként. A hivatali ügyintézéshez van is egy történetem:

Egyszer (jó pár éve) elvesztettem a személyi igazolványomat, gondoltam pótlom az okmányirodában. A recepción tájékoztattak a szükséges tudnivalókról, hogy csak ideigleneset kaphatok elsőre, kell valami, amivel igazolom magam ( én a születési anyakönyvi kivonatomat vittem e célból), és kezembe nyomtak egy igénylőlapot, hogy azt kell kitölteni. Kitöltöttem, végigvártam a soromat, majd az ügyintéző előtt prezentáltam mindent. A manus gyanakodva méreget...  egyik kezében az igénylőlap, másikban a születési anyakönyvi kivonatom....

- Nem tudom elfogadni az igénylést! Nem egyezik a születéskori név és az igényelt! A születési papíron nincs rajta, hogy doktor!

Jóslat: A propabanda és a tanárok párharca.

Propabanda. Ezt a szót ma kreáltam.  Amikor azon gondolkodtam, hogy mit fog kezdeni a  kormány a tanárokkal, az ország új ellenségeivel.


Ha abból indulok ki, hogy mit tett a migránsokkal, akkor a következők várhatóak:

- 2016 Február: Csapatokba verődött  tanárok jelentek meg bizonyos helyeken, a vezetőinknek is feltűnt a probléma. Alsóbb szinteken rögtön beindult a szájkarate.
- 2016 Április: Közbeszerzés nélkül sürgősen 300 millióért teleplakátolják az országot valamilyen a tanárok döntő többsége számára ismeretlen nyelven, mondjuk szanszkritul, hogy:
                    "Nem vehetitek fel a Magyarok krétáját" meg "Nem KLIKkelhettek a PÖCSre"
- 2016 Május: Minden tanár számára kötelező továbbképzést vezetnek be, melynek helyszíne Pécs, de Debrecenben kell rá személyesen jelentkezni. Ehhez óegyiptomi nyelven készült leírást, és az egyik kísérleti történelematlaszból kimásolt Nagymagyarország térképet adnak segítségül.
- 2016 Június: Az eddig normálisnak gondolt (javarészt gyermektelen) haverjaim is elkezdik megosztani az internet legaljának terméseit: A körmöst adó tanárbácsis képeket és az éretlenek című film egyes jeleneteit. Kénytelen vagyok letiltani őket, mert ezeket a borzalmakat az én gyomrom se veszi be.
- 2016 Julius: A kormány elbarikádozza az iskolák bejáratát Gyorsépítésű Portai Áthatolhatatlan Roló (röviditve: GYOPÁR) telepítésével. A tanárok ekkor már 2 hete nyári szünetet tartanak.
- Egy birkózónak kinéző szakértő minden lehetséges fórumon lenyilatkozza a GYOPÁR sikerét:
     "Magyarország az egyetlen ország, ami sikeresen megvédte Iskoláit."



2018. A nagy terv beérik: Az időközben szavazóvá átminősített gyermekek három keresztet rajzolnak a szavazólapra a havasi gyopár ikonja mellé.

3. eretnekség: Egyszerűsítsük az adózás menetét!

OK, az első két eretnekség után most már mindenki vállalkozó és minden pénz szépen követhető módon áramlik a vállalkozások közt, reformáljuk hát meg az adózás menetét!

Vállakozói létem alatt mindig áhítattal teljes csodálattal figyeltem az APEH (mostanában már NAV) képességét az egyszerű dolgok elbonyolításának foganatosításában. Az előző mondat fogalmazása kitűnően szemlélteti ezt.

És ha már megreformáljuk a NAVot, szabaduljunk meg a többi adóhatóságtól is. Mert a vállalkozók bögyében van még pár! Pontosan annyi, ahány polgári mesteri hivatal területén van bejelentett telephelye a nyomorultnak. Ha a NAV-ot a "Profi Genya"szóval tudom jellemezni, akkor a Polgármesteri hivatalnokok szervezetét az "Amateur" szó jellemzi leginkább. Jellemző, hogy nincs közös felületük, nincs két polgári mesteri hivatal, aki ugyanazt a folyamatot ugyanúgy csinál, ami az egyiknél jól működik a másiknál nem, ha valamihez az egyiknél ilyen papír kell, a másiknál olyan. Amit az egyik elfogad azért a másik megbüntet...  stb.

Nagy bánatom még, hogy a NAVnál rengeteg különböző alszámla közt kell kiismernem magam. csak egy kis ízelítő (hirtelen egy 2011-es APEH folyószámla kivonat került a kezembe, onnan másoltam ki az első néhányat ) :

• 101 Társasági adó
• 103 Személyi jövedelemadó
• 104 Általános forgalmi adó
• 119 Rehabilitációs hozzájárulás
• 124 Egészségbiztosítási Alapot megillető bevételek
• 125 Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető bevételek
• 138 Adóztatási tevékenységgel összefüggő késedelmi pótlék
• 144 Munkaadói járulék
• 145 Munkavállalói járulék
• 152 Egészségügyi hozzájárulás
• 182 Szakképzési hozzájárulás
• 184 Innovációs járulék
• 185 Vállalkozói járulék
• 186 START-kártya kedvezményes járulékbefizetések
• 188 Egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék
• 199 Társas vállalkozások különadója
• 215 Adóz. tev. bírság, mulasztási bírság és önellenőrzési pótlék
• 221 Adóhatósági eljárási illetékhez kapcsolódó befizetések
• 241 Cégautóadó
• stb.

Hogy is megyen az adózás ma egy hétköznapi kisvállalkozó életében? 

1. A könyvelő kiszámolja az adott időszakra szóló papírgyűjteményem után minden egyes adónemre a fizetnivalókat + az összes önkormányzathoz az iparüldözési adót. kitölti az elektronikus és papír alapú kitölteni valókat, és feltölti / elküldi mindegyiket ahova kell. Végül küld egy listát a szerencsétlen vállalkozónak is, hogy barátom erre a 27 számlaszámra kell utalni.
2. Kisvállalkozó szépen kerít fél órát az értéktelen idejéből és nekilát utálni... illetve utalni. Természetesen összekeveri az "Egészségbiztosítási Alapot megillető bevételek" számlaszámát az "Egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék" számlaszámával. Azért intézi ezt maga, mert annyira azért nem bízik a könyvelőben, hogy rábízza.
3. Néhány héttel később a hatóság értesíti levélben, hogy folyószámla egyenlege 127 Ft többletet mutat, de megbüntetik 50 000 Ft-ra, mert az "Egészségbiztosítási Alapot megillető bevételek" és a késedelmi pótlék soron is elmaradása van. Mellékelnek egy előre kitöltött kérvényt az alszámlák közti átvezetésekről. 
4. 2 hónap elteltével megjön a levél az egyik önkormányzótól is, hogy az iparüldözési adó bevallás 49. sorában hibát találtak, újra be kell küldeni 8 munkanapon belül. Emberünk elballag a könyvelőhöz, hogy ezzel most mi van. Megtekintik a beadványt, amin csak 48 sor van. Az önkormányzat illetékese 4-5 napon belül felveszi a telefont, de nem érti, hogy miért nem tudták, hogy az önkormányzat honlapján a hibás formanyomtatvány van. Az érvényes a Gizikének van meg, aki rendes és segítőkész ezért elküldi e-mailen, ha visszajött a síelésből. 
5. A könyvelő emailt küld a vállalkozónak, hogy emelni kívánja a havi díjat, mert sok a meló a céggel és új raktárat is kel építeni az 5+ éve őrizgetett papírosok számára.

 Aki kisvállalkozó vagy könyvelő az tuti tud még pár hasonló sztorit. Aki még nem vállalkozik annak most megjött  kedve ugye? 


Az ésszerű egyszerűsítés persze itt is világos, mint a vakablak:

• Legyen minden vállalkozónak egyetlen központi számlája, 
• Ezen a számlán ha negatívba megyen, akkor kapjon mondjuk a jegybanki alapkamaty duplájának megfelelő büntit.
• Ha meg pozitívban van, akkor szerintem simán járna neki a jegybanki alapkamat fele, és máris nem érdektelen emberünk abban, hogy pozitívban legyen. 
• Ha messzire akarnék menni, az itt tárolt túlfizetések egyfajta olcsó hitelként is funkcionálhatnának az állam számára, de ez ilyen pénzekért történő lehajolás már tényleg a sci-fi kategória.
• A számláról az állam a szokott címszavakkal le tudja szedni a sápokat (beleértve az önkormányzók iparüldözési adóját is!!! ) a könyvelő  által elektronikusan beküldött formanyomtatvány alapján
• És itt jön még egy fontos egyszerűsítés: Bizonyos feltételek teljesülése esetén a könyvelő maga a NAV! Ezt egy későbbi bejegyzésben fejtegetem majd tovább, de azt gondolom itt már érezhető a jelentős egyszerűsítés és költségcsökkentés szaga a kisvállalkozás számara. Ez lesz az, ami lehetővé teszi, hogy mindenki vállalkozó legyen, annak fent vázolt negatív vonzatai nélkül!
• Kicsit átlépnék a fantasy világába: Ez a számla nem is kell, hogy az NAVnál legyen vezetve! Simán lehet egy alszámla a számlavezető banknál, ami felett a NAV extra kontrollt gyakorolhat (Nem mintha ma nem tudnának inkasszózni ha akarnak).
• Erre épülhetnének új banki szolgáltatások. Pl.:
• Adóhitel, ami jól jöhet, ha a sértettnek akarom mondani a vállalkozónak az adófizetési kötelezettsége hamarabb jelentkezik, minthogy a bevétele megjelenne. Ez egy speciális faktoring szolgáltatás.
• Adókontroll, aminek a keretében a bank ellenőrzi, hogy a NAV, mint könyvelő jól számolt-e. Ez a szolgáltatás egyben egy automatikus ellenőrző szerepet is biztosít a tömeges adóelszámolások elkerülése érdekében.
• Az előző pontot megfordítva: Nem is kell, hogy a kisvállalkozónknak banknál vezetett saját bankszámlája legyen. Ha a NAVos számláját felszereljük pár extrával ( kártya / kártyaolvasó terminál hozzákapcsolási lehetőség) máris teljes értékű vállalkozót tudunk csinálni mindenkiből (második eretnekség), úgy, hogy automatikusan biztosítjuk számára az 1. eretnekség kívánalmát (nyomon követhető fizetési mód), anélkül, hogy extra adminisztrációs terheket rónánk rá!

Megjegyzések:

• A fenti büntetést  kb. hasonló indokkal megkaptam 2012-ben. Majd mire a méltányossági kérvényemre érdemben válaszoltak és a büntetéstől eltekintettek, már le is volt inkasszózva az összeg, amit nem tudtak másik alszámlára áttenni, mert azt valaki más kezeli, de megnyugtattak, hogy pár éven belül felhasználhatom  egy másik büntetésre. Mondtam, hogy már alig várom. 2 héttel később visszaküldték készpénzben. 
• A 90-es években sok szó esett arról hogy Magyarország az egymillió könyvelő országa. pl: http://mno.hu/migr_1834/kisvallalkozok-hazai-gazdasaga-862941. Ez a kifejezés arra utal, hogy a hasznot nem hajtó adminisztrációs szektor már akkor is virágkorát élte. Állítom, hogy a helyzet azóta "fokozódott". 
• Tudom, hogy a fentebb említett 1 millió vagy annál is több könyvelő kiátkoz, de  meggyőződésem, hogy az adórendszernek és az adózás módjának olyan irányba kell elmozdulnia, hogy egy bizonyos méret alatt a vállalkozóknak ne legyen rájuk szüksége. Természetesen, ahogy egy vállalkozás nő, egyre kisebb az esély arra, hogy tartani tudja azokat a feltételeket, amelyek mellett a NAV tud lenni a könyvelője. Ebből következik, hogy munkájukra továbbra is szükség lesz, de valószínűleg nem kellenek majd ennyien.
• Itt egy szót sem ejtettem arról, hogy az adókat csökkenteni kellene. Ennek az az oka, hogy az adócsökkentést én célnak tekintem, nem pedig eszköznek. Az adókat majd akkor lehet csökkenteni, ha fenntartható lesz az alacsony szintjük. Ez alól kivételt jelentenek azok az adók amelyek magas szintje gazdasági hátrányt jelent az országnak. pl. az ÁFA csalásokban érintett termékek  vagy az EUn kívüli javek ÁFÁja.

Nehogy már az állam lehajoljon érte

Első blikkre úgy tűnhet, hogy a mai bejegyzés ismét nem az eretnek főszálhoz tartozik... pedig de! Egy igen fontos problémára szeretném felhívni a figyelmet.


A mai történetem úgy kezdődik, hogy felújítási céllal vásároltam egy 30+ éves motorbiciklit kosárban az E-bayrol, az egyesült államokból. Ez eddig a pontig elég egyszerű: rákeresel, felhívod az eladót, kérdezgetsz, licitálsz, ha nyersz, akkor paypallal kifizeted. A szállítás is megoldható. Vannak konténeres cégek, és az én eladóm egy kis pénzért elvitte egy ilyenhez. Motor + szállítás minden egyben kb. 1000 USD volt. Mindenről számla és papír. Az eladó aláírta az adásvételit, ha egyszer itt van aláírom én is az eredetit, addig kaptam szkennelt másolatot emailen. Mindent átküldtem a szállítmányozó céghez, mert ők intézik a vámügyintézést is kaptak fotókat is a vázszámról meg mindenről. Rettentően csodálkoztak, amikor mondtam, hogy Magyarországon szeretném vámoltatni a jószágot. A kosár utazott vagy 6 hetet, meg is érkezett szerencsésen. Eddigre 6 különböző verziót kértek az adásvételiből. Mert kel még rá, hogy hány köbcentis a motor és milyen állapotban van, és a hatodikra rákerült az anyósom cipőmérete is. Csendesen jegyzem meg, hogy az első két verziót még egyeztettem az eladóval (szerencsétlen postán el is küldte ezeket a verziókat), a harmadiktól már Photoshop barátommal egyeztetve készültek a papírok.  Hamar világossá vállt számomra, hogy a szállítmányozó cégnél egyszerűen nincs tapasztalatuk a magyar vámügyintézéssel (A rotterdamit profin csinálják). Elkértem hát a vámos tisztviselő telefonszámát, és közvetlenül vele intéztem az ügyet. Korrektül állt a dologhoz, tisztáztuk, hogy mivel a motor 30 évnél idősebb, tökéletesen megfelelő lesz az adásvételi legelső verziója, de személyesen kell bemennem és bemutatni a motort és a papírokat. Külön felhívta a figyelmemet arra, hogy perkálni csak KP-ban lehet.
Megjött  a motor, kosarastól beraktam a faterom kisteherautójába, és elindultam a vámcirkusz helyszínére. Ott hosszas sorbaállás után fogadott a vámos ügyintéző hölgy akivel beszéltem, már elő voltak készítve a papírok. Aláírogattam, fizettem, készült még néhány papíros. Majd prezentálni kellett a szajrét. Jött egy egyenruhás fiatalember egy fényképezőgéppel és megkért, hogy várjak, mert fel kell tölteni a gép aksiját. 15 perccel később lefotózta a faterom szerszámait a kisteher hátuljában. Mivel ettől le is merült a készülék megegyeztünk, hogy azokat a képeket fogja használni, amiket az eladó küldött 6 hete. Ezután jött a feketeleves, hogy másnap még egyszer vissza kell menni valami papír miatt. A szállítmányozok elnézést kértek, a kellemetlenségért. Igazából azért nem tudták mivel jár a magyar ügyintézés, mert senki sem szokta kérni, hogy itthon vámolják az autóját. Ha én is Rotterdamban intéztetem, akkor a jármű átvételekor kifizetném az ügyintézési díjat, a vámot meg a 19 % ÁFÁt oszt csók.

2 okból döntöttem a magyar ügyintézés mellett. Egyrészt mert vannak olyan buta kényszerképzeteim, hogy ha itthon fizetem ki, akkor itt lesz valami szebb / jobb (ezzel a betegséggel amúgy már kezelnek). Másrészt pedig a Rotterdami ügyintézés 300 EURO, az itthoni 30 000 HUF.  És annyi matek még szorult belém, hogy ki tudtam számolni, hogy az alacsony értékű motorra itthon még a 27 % ÁFA mellett is olcsóbban  jövök ki. Azzal nem számoltam, hogy ráment a napom.

Ha valaki nem akarja elolvasni, rövíden összefoglalom: Magyar vámügyintézési AGYFASZ!

Azt gondolom, hogy mindenki le tudja vonni a következtetést, kivéve a döntési helyzetben terpeszkedő főhalljakendeket. Az ő kedvükért én is megfogalmazom.

A magyar állam elvileg versenyben van az unió többi országával a vámos pénzekért. De az illetékesek szépen elkönyvelik, hogy a verseny el van vesztve, és nem tesznek semmit annak érdekében, hogy ne csak a hozzám hasonló marhák vámoltassák itthon az EUn kivülről érkező javaikat. Szerintük ezért a pénzért nem érdemes lehajolni, sokkal egyszerűbb a kieső bevételeket újabb adókkal pótolni!

Az is egyértelmű, hogy mit kéne tenni:

• 27 %-ról európai szintűre (19-20 %) csökkenteni az ÁFÁt (legalább ebben az esetben)
• Olyan vámolási körülményeket teremteni, mint pl. Rotterdamban vannak (na jó a 300 Euros ügyintézést nem kéne bevezetni. ) :
• Nem próbálni ellenőrizni mindenáron (gondolom a fotót azért csinálták, mert nem bíztak bennem)
• gyorsan, macera nélkül ügyintézni

A fenti eset csupán egy megjelenése egy sokkal általánosabb problémának, nevezetesen annak, hogy az állam felesleges bürokráciával és betarthatatlan / értelmetlen törvényekkel ássa alá a saját bevételi forrásait. Van, hogy a saját működését is akadályozza, máskor tevékenységeket lehetetlenít el és sok esetben a csalás irányába (vagy külföldre) tereli az embereket teljesen feleslegesen. Szerintem mindenki tud olyan helyzetet, amikor egy kis átgondoltsággal és egy kis bürokrácia csökkentéssel (vagy sarc eltörléssel) könnyen, gyorsan javítani lehetne az állapotokon. 


Vezetőinknek fel kéne fogni hogy az állam versenyben van a bevételekért a többi európai országgal és a fekete gazdasággal is! És ebben a versenyben is versenyképesnek kéne lenni.


Megjegyzések.

• Az eset kb 2 éve történt. Azóta lehet, hogy javult a helyzet.ebben a konkrét szituban.
• Sajna nem tudom megítélni, hogy mennyi pénz az, amiért az államnak derogál lehajolni a fenti esetben, de érzésre le lehetne állítani pl. a banki átutalások tranzakciós sarcait belőle. 
• Az egyik legismertebb és legkárosabb folyamat, ami szerintem (egyebek mellett ) hasonló okokra is visszavezethető az az áfacsalások köre. Direkt nem arról a témáról írtam, mert az a helyzet bonyolultabb.
• Ha valaki azt gondolná, hogy csak nekem tűnt fel a probléma: 

http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2012/03/23/szetfolyo_allami_penzek_idegbajos_ugyfelek/ 

• A bejegyzés megírása után pár nappal hallottam egy interjú végét a gazdasági rádióban  a Magyar Vámügyi Szövetség elnökével, Vizsy Józseffel. Sajnos nem leltem meg a teljes anyagot. annyi maradt meg bennem, hogy emberünk finoman fogalmazott a problémákkal kapcsolatban. És a lényeg, hogy készítettek egy 10 oldalas javaslatcsomagot az új uniós Vámkódexelkapcsolatban, amit Jövő év májusától vezetnek be, amit az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátottak. Ezt is szívesen elolvasnám.