Időről időre újra nézem / újra olvasom David Foster Wallace híres
2005-ös beszédét. De ha nem tenném akkor is találkoznék utalásokkal rá.
Felkapott lett.
a szöveg pedig: http://web.archive.org/web/20080213082423/http://www.marginalia.org/dfw_kenyon_commencement.html
Sőt kiadták könyvként is:http://www.amazon.com/This-Water-Delivered-Significant-Compassionate/dp/0316068225/ref=tmm_hrd_swatch_0?_encoding=UTF8&qid=&sr=
Mindenkinek ajánlom meghallgatni / elolvasni, mert a beszéd
mondanivalója mindannyiunk számára rengeteg tanulsággal szolgálhat
<reklámblokk vége>.
A beszéd egy kis történettel kezdődik:
Két halacska úszik a tengerben, amikor szembe úszik velük egy idősebb hal, aki odabiccent nekik:
- Na fiúk milyen a víz?
kicsit odébb az egyik halacska odafordul a társához:
- Te, mi a csoda az a víz?
A történetecske maga arról a banális dologról szól, hogy sokszor a leghétköznapibb dolgokat,
amelyekkel a leggyakrabban találkozunk, azokat a legnehezebb felfognunk,
megértenünk. Bár a beszéd fő mondanivalója más lehet más emberek számára, de én most a saját gondolkodásunk feletti kontrollt emelném ki belőle, mert nekem most ez szolgálja az érdekeimet:
Kontrollálhatjuk, hogy hogyan gondolkodjunk és mire figyeljünk, és megválaszthatjuk, hogyan interpretáljuk amit tapasztalunk. Ez egy nehéz dolog, de ez a kontroll a kulcs, hogy az életünk ne csak egy sikerekben és kényelemben leélt tudattalan lét legyen. Hogy ne csak telhetetlen rabszolgái legyünk imádatunk tárgyának, bármi legyen is az; pl. : pénz vagy hatalom.
Kontrollálhatjuk, hogy hogyan gondolkodjunk és mire figyeljünk, és megválaszthatjuk, hogyan interpretáljuk amit tapasztalunk. Ez egy nehéz dolog, de ez a kontroll a kulcs, hogy az életünk ne csak egy sikerekben és kényelemben leélt tudattalan lét legyen. Hogy ne csak telhetetlen rabszolgái legyünk imádatunk tárgyának, bármi legyen is az; pl. : pénz vagy hatalom.
Most illetlen leszek, és el fogom torzítani ezt a történetet:
Két képviselő sétál az utcán, amikor szembejön velük egy régi ismerős:
- Helló fiúk, na milyen a választópolgárokat becsülettel szolgálni?
Pár lépéssel odébb az egyik képviselő odafordul a társához:
- Te tudod mi az a választópolgár?
- Nem, és a főnök se beszélt róla soha, szóval nem lehet fontos, de melyik kollégát hívják becsületnek?
A kiforgatott történetem közvetlen jelentését nem kommentálom, hiszen pont azért torzítottam ekkorát, hogy egyértelmű legyen. Viszont szeretném tovább húzni a párhuzamot a beszéd további részével.
Az egyszerű emberek a választáson arra adtak lehetőséget a képviselőiknek, hogy tegyenek értünk. De odafönt könnyű belefeledkezni a sikerbe és a kényelembe. A magas pozíció sokat segít az egyénnek, hogy kiélje a pénz és hatalom iránti vágyait. Sokan eljutnak odáig, hogy már nem figyelnek lefele, ahonnan mindig csak a nyavalygás és a gond jön. Egyszerűbb, ha fentről a tévedhetetlenek megmondják mi az igazság, mikor melyik gombot kell megnyomni, mikor hogyan kell vélekedni. És akkor majd még le is esik onnan valami.. vagy neki vagy a sógornak...
Tisztelet a kivételeknek! Bár mind kivételek lennétek odafenn!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése