Első blikkre úgy tűnhet, hogy a
mai bejegyzés ismét nem az eretnek főszálhoz tartozik... pedig de! Egy igen fontos problémára szeretném felhívni a figyelmet.
A mai történetem úgy kezdődik, hogy felújítási céllal vásároltam egy 30+ éves motorbiciklit kosárban az E-bayrol, az egyesült államokból. Ez eddig a pontig elég egyszerű: rákeresel, felhívod az eladót, kérdezgetsz, licitálsz, ha nyersz, akkor paypallal kifizeted. A szállítás is megoldható. Vannak konténeres cégek, és az én eladóm egy kis pénzért elvitte egy ilyenhez. Motor + szállítás minden egyben kb. 1000 USD volt. Mindenről számla és papír. Az eladó aláírta az adásvételit, ha egyszer itt van aláírom én is az eredetit, addig kaptam szkennelt másolatot emailen. Mindent átküldtem a szállítmányozó céghez, mert ők intézik a vámügyintézést is kaptak fotókat is a vázszámról meg mindenről. Rettentően csodálkoztak, amikor mondtam, hogy Magyarországon szeretném vámoltatni a jószágot. A kosár utazott vagy 6 hetet, meg is érkezett szerencsésen. Eddigre 6 különböző verziót kértek az adásvételiből. Mert kel még rá, hogy hány köbcentis a motor és milyen állapotban van, és a hatodikra rákerült az anyósom cipőmérete is. Csendesen jegyzem meg, hogy az első két verziót még egyeztettem az eladóval (szerencsétlen postán el is küldte ezeket a verziókat), a harmadiktól már Photoshop barátommal egyeztetve készültek a papírok. Hamar világossá vállt számomra, hogy a szállítmányozó cégnél egyszerűen nincs tapasztalatuk a magyar vámügyintézéssel (A rotterdamit profin csinálják). Elkértem hát a vámos tisztviselő telefonszámát, és közvetlenül vele intéztem az ügyet. Korrektül állt a dologhoz, tisztáztuk, hogy mivel a motor 30 évnél idősebb, tökéletesen megfelelő lesz az adásvételi legelső verziója, de személyesen kell bemennem és bemutatni a motort és a papírokat. Külön felhívta a figyelmemet arra, hogy perkálni csak KP-ban lehet.
Megjött a motor, kosarastól beraktam a faterom kisteherautójába, és elindultam a vámcirkusz helyszínére. Ott hosszas sorbaállás után fogadott a vámos ügyintéző hölgy akivel beszéltem, már elő voltak készítve a papírok. Aláírogattam, fizettem, készült még néhány papíros. Majd prezentálni kellett a szajrét. Jött egy egyenruhás fiatalember egy fényképezőgéppel és megkért, hogy várjak, mert fel kell tölteni a gép aksiját. 15 perccel később lefotózta a faterom szerszámait a kisteher hátuljában. Mivel ettől le is merült a készülék megegyeztünk, hogy azokat a képeket fogja használni, amiket az eladó küldött 6 hete. Ezután jött a feketeleves, hogy másnap még egyszer vissza kell menni valami papír miatt. A szállítmányozok elnézést kértek, a kellemetlenségért. Igazából azért nem tudták mivel jár a magyar ügyintézés, mert senki sem szokta kérni, hogy itthon vámolják az autóját. Ha én is Rotterdamban intéztetem, akkor a jármű átvételekor kifizetném az ügyintézési díjat, a vámot meg a 19 % ÁFÁt oszt csók.
2 okból döntöttem a magyar ügyintézés mellett. Egyrészt mert vannak olyan buta kényszerképzeteim, hogy ha itthon fizetem ki, akkor itt lesz valami szebb / jobb (ezzel a betegséggel amúgy már kezelnek). Másrészt pedig a Rotterdami ügyintézés 300 EURO, az itthoni 30 000 HUF. És annyi matek még szorult belém, hogy ki tudtam számolni, hogy az alacsony értékű motorra itthon még a 27 % ÁFA mellett is olcsóbban jövök ki. Azzal nem számoltam, hogy ráment a napom.
Ha valaki nem akarja elolvasni, rövíden összefoglalom: Magyar vámügyintézési AGYFASZ!
Azt gondolom, hogy mindenki le tudja vonni a következtetést, kivéve a döntési helyzetben terpeszkedő főhalljakendeket. Az ő kedvükért én is megfogalmazom.
A magyar állam elvileg versenyben van az unió többi országával a vámos pénzekért. De az illetékesek szépen elkönyvelik, hogy a verseny el van vesztve, és nem tesznek semmit annak érdekében, hogy ne csak a hozzám hasonló marhák vámoltassák itthon az EUn kivülről érkező javaikat. Szerintük ezért a pénzért nem érdemes lehajolni, sokkal egyszerűbb a kieső bevételeket újabb adókkal pótolni!
Az is egyértelmű, hogy mit kéne tenni:
A mai történetem úgy kezdődik, hogy felújítási céllal vásároltam egy 30+ éves motorbiciklit kosárban az E-bayrol, az egyesült államokból. Ez eddig a pontig elég egyszerű: rákeresel, felhívod az eladót, kérdezgetsz, licitálsz, ha nyersz, akkor paypallal kifizeted. A szállítás is megoldható. Vannak konténeres cégek, és az én eladóm egy kis pénzért elvitte egy ilyenhez. Motor + szállítás minden egyben kb. 1000 USD volt. Mindenről számla és papír. Az eladó aláírta az adásvételit, ha egyszer itt van aláírom én is az eredetit, addig kaptam szkennelt másolatot emailen. Mindent átküldtem a szállítmányozó céghez, mert ők intézik a vámügyintézést is kaptak fotókat is a vázszámról meg mindenről. Rettentően csodálkoztak, amikor mondtam, hogy Magyarországon szeretném vámoltatni a jószágot. A kosár utazott vagy 6 hetet, meg is érkezett szerencsésen. Eddigre 6 különböző verziót kértek az adásvételiből. Mert kel még rá, hogy hány köbcentis a motor és milyen állapotban van, és a hatodikra rákerült az anyósom cipőmérete is. Csendesen jegyzem meg, hogy az első két verziót még egyeztettem az eladóval (szerencsétlen postán el is küldte ezeket a verziókat), a harmadiktól már Photoshop barátommal egyeztetve készültek a papírok. Hamar világossá vállt számomra, hogy a szállítmányozó cégnél egyszerűen nincs tapasztalatuk a magyar vámügyintézéssel (A rotterdamit profin csinálják). Elkértem hát a vámos tisztviselő telefonszámát, és közvetlenül vele intéztem az ügyet. Korrektül állt a dologhoz, tisztáztuk, hogy mivel a motor 30 évnél idősebb, tökéletesen megfelelő lesz az adásvételi legelső verziója, de személyesen kell bemennem és bemutatni a motort és a papírokat. Külön felhívta a figyelmemet arra, hogy perkálni csak KP-ban lehet.
Megjött a motor, kosarastól beraktam a faterom kisteherautójába, és elindultam a vámcirkusz helyszínére. Ott hosszas sorbaállás után fogadott a vámos ügyintéző hölgy akivel beszéltem, már elő voltak készítve a papírok. Aláírogattam, fizettem, készült még néhány papíros. Majd prezentálni kellett a szajrét. Jött egy egyenruhás fiatalember egy fényképezőgéppel és megkért, hogy várjak, mert fel kell tölteni a gép aksiját. 15 perccel később lefotózta a faterom szerszámait a kisteher hátuljában. Mivel ettől le is merült a készülék megegyeztünk, hogy azokat a képeket fogja használni, amiket az eladó küldött 6 hete. Ezután jött a feketeleves, hogy másnap még egyszer vissza kell menni valami papír miatt. A szállítmányozok elnézést kértek, a kellemetlenségért. Igazából azért nem tudták mivel jár a magyar ügyintézés, mert senki sem szokta kérni, hogy itthon vámolják az autóját. Ha én is Rotterdamban intéztetem, akkor a jármű átvételekor kifizetném az ügyintézési díjat, a vámot meg a 19 % ÁFÁt oszt csók.
2 okból döntöttem a magyar ügyintézés mellett. Egyrészt mert vannak olyan buta kényszerképzeteim, hogy ha itthon fizetem ki, akkor itt lesz valami szebb / jobb (ezzel a betegséggel amúgy már kezelnek). Másrészt pedig a Rotterdami ügyintézés 300 EURO, az itthoni 30 000 HUF. És annyi matek még szorult belém, hogy ki tudtam számolni, hogy az alacsony értékű motorra itthon még a 27 % ÁFA mellett is olcsóbban jövök ki. Azzal nem számoltam, hogy ráment a napom.
Ha valaki nem akarja elolvasni, rövíden összefoglalom: Magyar vámügyintézési AGYFASZ!
Azt gondolom, hogy mindenki le tudja vonni a következtetést, kivéve a döntési helyzetben terpeszkedő főhalljakendeket. Az ő kedvükért én is megfogalmazom.
A magyar állam elvileg versenyben van az unió többi országával a vámos pénzekért. De az illetékesek szépen elkönyvelik, hogy a verseny el van vesztve, és nem tesznek semmit annak érdekében, hogy ne csak a hozzám hasonló marhák vámoltassák itthon az EUn kivülről érkező javaikat. Szerintük ezért a pénzért nem érdemes lehajolni, sokkal egyszerűbb a kieső bevételeket újabb adókkal pótolni!
Az is egyértelmű, hogy mit kéne tenni:
- 27 %-ról európai szintűre (19-20 %) csökkenteni az ÁFÁt (legalább ebben az esetben)
- Olyan vámolási körülményeket teremteni, mint pl. Rotterdamban vannak (na jó a 300 Euros ügyintézést nem kéne bevezetni. ) :
- Nem próbálni ellenőrizni mindenáron (gondolom a fotót azért csinálták, mert nem bíztak bennem)
- gyorsan, macera nélkül ügyintézni
A fenti eset csupán egy megjelenése egy sokkal általánosabb problémának, nevezetesen annak, hogy az állam felesleges bürokráciával és betarthatatlan / értelmetlen törvényekkel ássa alá a saját bevételi forrásait. Van, hogy a saját működését is akadályozza, máskor tevékenységeket lehetetlenít el és sok esetben a csalás irányába (vagy külföldre) tereli az embereket teljesen feleslegesen. Szerintem mindenki tud olyan helyzetet, amikor egy kis átgondoltsággal és egy kis bürokrácia csökkentéssel (vagy sarc eltörléssel) könnyen, gyorsan javítani lehetne az állapotokon.
Vezetőinknek fel kéne fogni hogy az állam versenyben van a bevételekért a többi európai országgal és a fekete gazdasággal is! És ebben a versenyben is versenyképesnek kéne lenni.
Megjegyzések.
- Az eset kb 2 éve történt. Azóta lehet, hogy javult a helyzet.ebben a konkrét szituban.
- Sajna nem tudom megítélni, hogy mennyi pénz az, amiért az államnak derogál lehajolni a fenti esetben, de érzésre le lehetne állítani pl. a banki átutalások tranzakciós sarcait belőle.
- Az egyik legismertebb és legkárosabb folyamat, ami szerintem (egyebek mellett ) hasonló okokra is visszavezethető az az áfacsalások köre. Direkt nem arról a témáról írtam, mert az a helyzet bonyolultabb.
- Ha valaki azt gondolná, hogy csak nekem tűnt fel a probléma:
- A bejegyzés megírása után pár nappal hallottam egy interjú végét a gazdasági rádióban a Magyar Vámügyi Szövetség elnökével, Vizsy Józseffel. Sajnos nem leltem meg a teljes anyagot. annyi maradt meg bennem, hogy emberünk finoman fogalmazott a problémákkal kapcsolatban. És a lényeg, hogy készítettek egy 10 oldalas javaslatcsomagot az új uniós Vámkódexelkapcsolatban, amit Jövő év májusától vezetnek be, amit az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátottak. Ezt is szívesen elolvasnám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése