Miért is kell a káposztát a kecskére bízni

A mai bejegyzés kicsit elszakad az eretnek főszáltól, de azért egy közigazgatásbeli logikai buktára szeretném felhívni vele a figyelmet.

Időről időre szembesülök a hivatallal a maga nettó valóságában és értelmi önellentmondásában, amitől a valahol mélyen lakozó logikusan gondolkozó énem sikitófrászban tör ki. 

Lássunk egy példát: 

Tegyük fel, hogy szeretnék valamit egy hivataltól. Mondjuk engedélyt valamire. Felveszem szépen a hetvenes évekbeli hozzáállásomat és mindenre készen beslatyogok hozzájuk nyitvatartási időben (8-16 h közt). Mivel meglepő módon pont úgy alakult, hogy nekem is ez a munkaidőm, ha nem elég megértő a főnököm, még egy nap szabadságot is ki kell vennem. Majd az időm hasznos eltöltése érdekében várok a soromra. Van, hogy sokat. Sok hivatalban van már internetes / telefonos időpont egyeztetés, és olyan is van, ahol működik, ezek már tettek egy lépést valamely irányba. Egyszercsak sorra kerülök. A hivatalnok előtt prezentálom a prezentálni valómat, majd megtudom, hogy mit kellene még prezentálnom. Természetesen egy papírost egy másik hivataltól, amivel bizonyítom a jogosultságomat.  

Hétköznapi eset?  igen az. legtöbbünkkel rendszeresen megtörténik valami hasonló. Hogy mi ezzel a problémám?  Hát lássuk csak:

1. A második hivatal papírját rám bízzák. RÁM!!  Az egyetlen Emberre, akinek érdekében állhat azt meghamisítani! Ekkor miért teccenek megbízni bennem és máskor miért nem?
2. Az én pici ügyecském a legritkább esetben egyedi eset. Valószínűleg napi pár száz másik herencsétlen prezentálja ugyanazt mint én, és napi 100 ügyintéző küldi el őket ugyanabba a második hivatalba, ahol 100 másik ügyintéző kiállítja a papírt.. stb. Így napi 100 nap szabiból lesz munkalehetőség az állami szférában, elvégre ők termelik a GDP-t!.  
3. 100 fa pedig csak azt várja az erdőben, hogy belőlük mikor lesz olyan papíripari termék, amely azt a nemes ügyet szolgálhatja, hogy nyomtatás után valaki rápecsételjen egy 21. századi dátumot és átsétálhasson vele az előző ügyintézőhöz iktatásra. Az elektronokat meg közben pihentetjük, hiszen el kell tartani az erdészt, a papíripart és a nyomtatógyárost is.

Egy logikus világban (EPP országában): 

- nem kerülhet az igénylő kezébe a jogosultságát alátámasztó papír. ha az A hivatalnak kell valami a B hivataltól, akkor azt egy titkosított elektronikus rendszeren keresztül 21. századi módszerrel beszerzi.

- Az igénylő sem kell, hogy találkozzon az ügyintézőkkel (már csak azért se, mert az ilyesmi lehetőséget adhat a korrupcióra is, és azt senki se szeretné). Szépen éjjel 10-kor, amikor eszébe jut, felmegy az ügykapufélfa portálra, és online elindítja az elindítani valót. Idősebbek telefonon is elkezdhetik.

- Ha valami nem kerek, pl. a B hivatal papírja nem támasztja alá az igényünket, akkor legyen korrekt tájékoztatás és hivatalos / törvényes lehetőség / pl. menüpont/  a B hivatal álláspontjának felülvizsgálatát kérni.

Folytassuk a  történetet:

A fenti kanosszát végigjárom a második hivatalnál is, és megszerzem a szükséges papírt. Újra bepróbálkozok az első hivatalnál. A hivatalnok megnézi és közli: lemaradt róla az anyám cipőmérete. Menjek vissza!  És akkor még örüljek, hogy azonnal kiszúrta, nem csak 3 hét elmúltával kapok egy levelet.

Megjegyzések:

• Igazságtalan vagyok kicsit, mert a hétköznapi ügyek intézése mostanában egész flottul megy.
  
  Pl. legutóbb a gyereknek kellett valami az okmányirodából, és mivel elolvastam egy fórumon, hogy a hivatal honlapján lévő listán felül még egy papírost el kell vinni, így megúsztam a második kört. 
• De azért a bejegyzés apropója éppen egy ügyintézés, amikor is megint olyan papírokat kér tőlem egy hivatal, amit már elküldtem fél éve, miután megszereztem egy másik hivataltól. Akkor a fülük botját sem mozgatták, most megint kell. Csak most az anyukám ruhaméretét is írjam rá, és nyilatkozzak is, hogy istenbiza nem akarom becsapni őket, és egy papírra írjam fel azokat a számokat, amiket már 3* leírtam beküldtem, ódába foglaltam. De legalább most e-mailen hullik rám az áldás.
• Nem a hivatalnokra haragszom, ami itt a baj, az nem az ő hibájuk. Sőt be kell valljam, hogy az elmúlt 2-3 évben akikkel találkoztam mind korrektül álltak az ügyeimhez és segíteni próbáltak. Olyan is volt, hogy az ügyintéző hölgy kedvesen mosolygott miközben segített. 
• Nem kívánok elmenni a tény mellett, hogy egyre szaporodnak az online intézhető ügyek. A hivatalok egy része már elfogad e-maileket is... Szóval az állampolgárok idejének bőkezű szórása csökkenő tendenciát mutat. :)

Komorságtalanító

 Mivel a bejegyzéseim hangulata kicsit komor, apró adalékként mostantól megpróbálok némi humort is becsempészni helyenként. A hivatali ügyintézéshez van is egy történetem:

Egyszer (jó pár éve) elvesztettem a személyi igazolványomat, gondoltam pótlom az okmányirodában. A recepción tájékoztattak a szükséges tudnivalókról, hogy csak ideigleneset kaphatok elsőre, kell valami, amivel igazolom magam ( én a születési anyakönyvi kivonatomat vittem e célból), és kezembe nyomtak egy igénylőlapot, hogy azt kell kitölteni. Kitöltöttem, végigvártam a soromat, majd az ügyintéző előtt prezentáltam mindent. A manus gyanakodva méreget...  egyik kezében az igénylőlap, másikban a születési anyakönyvi kivonatom....

- Nem tudom elfogadni az igénylést! Nem egyezik a születéskori név és az igényelt! A születési papíron nincs rajta, hogy doktor!